A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

VOIT Krisztina: Adalékok a miskolci Herman Ottó Múzeum első évtizedeinek történetéhez

helyi céhek rekvizitumai az iparművészeti gyűjteménybe kerültek. A megye ásványait, „kövületeit" - 261 darabot - az állattani, (későbbiekben növénytani) emlékanyag gondozását Budai József tanárra bízták, az őslénytani anyag felállítását dr. Lendl Adolf egyetemi tanár, képviselő végezte el. A múzeum közművelődési, közönségnevelő funkcióját a katalógus talán legszemléletesebben az iparművészeti részleg bemutatása kapcsán fogalmazta meg. „A gyűjtemény célja: bemutatni az egyes korok speciális díszítőmotívumait, formáit, ízlését; megismertetni a múlt és jelen ipari alkotásait; nemesíteni, javítani a közönség ízlését. Látjuk a román, gót, renaissance, barokk, rokokó hatásait, látjuk mint érvényesül ezek mellett az iparos mesterember saját egyénisége, művészeti érzéke; s amíg egyrészről jártasságot szerzünk a művészet történetében, másrészt különbséget tudunk tenni az értéktelen gyári tuczatmunka, s az igazi műbeccsel bíró mestermunka között. így szokunk hozzá a művészies dolgokhoz, s belátjuk azt, hogy a bútoroknak, edényeknek, eszközöknek s mindenféle apróságoknak, melyek a házban minket környeznek, melyek közt töltjük életünk java részét, - nem szabad ízlésteleneknek lenni, mert azok mindig szemünk előtt lévén, nagy hatással van lelkünkre; művészi érzékünkre. A gyűjtemény másik célja, a tervelő (!) iparos mesterek czéljait Zsolnay-t és Tiffany-t, azért mert edényeiknek formáit az őskori világ keramikusaitól vették át - nem lehet a compilatio vádjával illetni..."

18 A kezdeti sikerek, Wosinszky szakmai elismerése ellenére, az egyesület működése nem mindenben tekinthető problémamentesnek. Elsősorban a főfelügyelőség és az egyesület viszonyaiban jelentkeznek gondok. Ezeknek gyökere meglehetősen hevenyészetten és kellő átgondoltság nélkül közreadott alapszabályokban rejlik, amelyeket sem a belügyminisztérium, sem a főfelügyelőség nem fogadott el. Az első években az egyesület vezetése különböző formai praktikákkal próbálja orvosolni a kifogásokat, helyrendi átcsoportosításokkal stb., de ezekkel a „módosításokkal" a főfelügyelőség nem volt megelégedve és évről évre visszadobta a tervezetet. 1905. szeptemberében azután részletesen is megfogalmazták a kifogásokat, majd elküldtek egy „minta" szabályzatot is, hogy megkönnyítsék az értetlen és a formaságokkal szemben „nagyvonalú" vezetőség dolgát. A főfelügyelőség kifogásai a következők voltak, amelyeket a téma általánosabb vonatkozásai miatt is, szinte teljes egészében idézünk:

19 „...az alapszabályok, melyek felülbírálásánál és megerősítésénél annak idején csak az egyesületekkel szemben fennálló törvényes követelések vétettek figyelembe, a gyakorlat révén teljesen alkalmatlanoknak bizonyultak. A helyes ügykezelés irányítására s a benne foglalt intézkedések nagymértékben megnehezítették az egyesület feladatainak sikeres megoldását. Az egyesület törekvése e hiányok pótlására azonban sajnos ezúttal sem vezetett kellő eredményre; az alapszabályok átdolgozása nem történt a szükséges alapossággal, s azok két lényeges újítás mellett, amelyek egyike a tisztviselők és a bizottságok számának csökkentésével igyekszik az egyesület ügykezelését egyszerűsíteni, a másik Borsod vármegyének és Miskolcz városnak a választmányban való képviseltetését szabályozza, egészükben most sem különböznek az eredeti alapszabályoktól s azoknak jóformán minden hibáit magukba foglalják. E hiányok között első helyen kell kiemelnem az egyesületi tagok osztályozásánál és azok jogainak megállapításánál követett amaz eljárást, hogy tiszteletbeli, alapító, rendes és pártoló tagokat különböztetve meg „rendes, vagyis működő" tagságot tagdíj kötelezettség nélkül való kitüntetés jellegével ruházza 18 Uo. 62. 19 OLK 736. 5. cs. 331. t. - 1905. IX. 21. 1278