A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

VERES László: A pincetokba való palack – Egy elfelejtett üveg kultúrtörténete

ital fogyasztásakor a kortyolás a palack meghatározója, holott teljesen másról volt szó. A kotyogós üveg tulajdonképpen a pincetokba való palackokkal azonos formájú. A különbözőség abban tapasztalható, hogy a hasáb testű üveg belső részében - mint a kutrolfok esetében - üvegcsöveket képeztek ki, s a palackban levő folyadék ezeken az üvegcsövecskéken keresztül lassan jutott el az edény szájrészébe. Vannak olyan feltevések, hogy a közismert paraszti használatú csalikorsó talán a kotyogós üvegek technikájának utánzásával jött létre. Ha a 17. századi erdélyi vagyonleltárakat vizsgáljuk, kétségtelen, hogy a kotyogós üvegek legalább hasonló mennyiségben voltak divatosak, mint a pincetokba való palackok. Úgy tűnik, hogy a bonyolult technikai műveleteket igénylő kotyogós üvegek és a pincetokba való palackok közötti „verseny" a 17. század végére eldőlt az utóbbi javára, különösképpen a lengyelországi import hatására. A Lengyelországból behozott hasáb testű üvegek igen hamar divatossá váltak Erdélyben, s a fogarasfóldi hutákban előszeretettel készítették őket.

37 A kománai és a porumbáki huták 1648. évi leltáraiban a hasáb testű üvegek között még túlsúlyban voltak a kotyogós üvegek, de a 17. század végére az arány teljesen megváltozott a pincetckba való palackok előnyére. Erről tájékoztat bennünket Bornemissza Anna fejedelemasszony naplója. Bornemissza Anna feljegyzései naplószerűen tájékoztatnak azokról az üvegholmikról, amelyeket Porumbákról a fejedelmi udvar számára szállítottak 1677-1688 között. A feljegyzések egyrészt az üvegmennyiség felmérését teszik lehetővé, másrészt a termékek formai és funkcióbeli változatosságára utalnak. Bornemissza Anna feljegyzései szerint 31 féle üvegtárgyat gyártottak Porumbákon. Az ablaküvegekre utaló tételek után a használati üvegeket 29 tételbe sorakoztatta a fejedelemasszony, melyek között kotyogós üveg már egyáltalán nem szerepelt, ellenben a hasáb testű üvegek 4 tételben lettek nyilvántartásba véve. Ezek közül az egyik a pincetokba való palack volt.

38 A pincetokba való palackok széles körű elterjedése a 18. században következett be. Döntő tényezőnek számított, hogy megjelentek az ún. piacra termelő huták, amelyek lényegében főúri üvegcsűrök voltak. Ezek azonban már a szűkebb uradalmi igények kielégítésén túl is fel tudták kínálni termékeiket, ha volt megfelelő vásárló piac. Felső-Magyarországon is a 17. század végétől váltak az üveghuták tömegárut termelő üzemekké. Korábban, mint ezt láthattuk, elsősorban uradalmi igényeket elégítettek ki, s az erdélyi üzemekhez hasonlóan döntő részben ablaküveget gyártottak. II. Rákóczi Ferenc gazdaságpolitikájának köszönhetően új területeken, Felső-Magyarország déli részein alapítottak üvegkészítő műhelyeket, amelyeknek a bortermő vidékek tároló- és ivóedényekkel való ellátása volt a feladata. A tömegtermelésben az áttörést a regéci huta alapítása jelentette. II. Rákóczi Ferenc nagykorúvá válva 1694-ben vette át az addig kamarai kezelésben levő birtokait, így a Tokaj-Hegyalj a közelében levő regéci uradalmat is. Sógorával, Aspremont gróffal többször bejárta birtokait és gyakran megfordult Sárospatakon és Regécen is, ahol több intézkedést hozott az uradalmak gazdasági fejlesztésére. A hegyaljai felkelést követően ismét felkereste a sárospataki és a regéci uradalmakat, és ennek a látogatásnak köszönhető a regéci üveghuta megalapítása. 1698. február 28-án Fonyban készítette el az üzem alapító levelét, amely a következőképpen hangzik: „Mi, Felső Vadászi Rákóczi Ferenc, fejedelem, Nemes Sáros Vármegyének Fő Ispánnya stb. Regéczi Hegyekben levő hutánkban Thomas Hutnik nevű hutásnak állítván, és azt kezébe bocsátván, illy képpen végeztünk vele: esztendőknek forgása alatt tartozik nekünk 37 Bunta M.-Katona /., 1983. 58-59. 38 A naplóban részletezett tételeket és azok elemzését vö. Bunta M.-Katona /., 1983. 53-54. 754