A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

VERES László: A pincetokba való palack – Egy elfelejtett üveg kultúrtörténete

detileg szalmával fonták körbe és ez az ital hőmérsékletét hosszú időn át a kívánt hőfokon megőrizte, ugyanakkor védte is az üveget. Gyakori palacktípus volt a középkorban a kotyogós üveg. Ez egy olyan csali-palack volt, amelyből a folyadék csak cseppekben és kotyogva folyt ki. A rómaiak guttumium-nak nevezték ezt a palackot, az elnevezés a guttus, vagyis a csepp latin szóból származik.

10 Ez a palacktípus különösen Németországban volt kedvelt, ahol „Kuttrolf', azaz „Guttrolf' volt az elnevezése. Ennek a szónak és magának a palacknak az első említése a 13. században irodalmi szövegben már előfordul. Számtalan változattal találkozhatunk a 15-17. századokból. A német szakirodalom az „Angster" és a „Kuttrolf elnevezéseket keverve használja, sőt tanulmány is készült annak eldöntésére, mikor és mely típusra melyik kifejezés illik.

11 Egyes kutatók állítása szerint ma már a kérdés könnyen eldönthető: az „anghestera, inghistera, augustarium stb.", vagyis németül „Angster" csupán szűk nyakú palack, ami Itáliában kedvelt és elterjedt volt.

12 A 16. század előtt ismert és viszonylag elterjedt négy fő palacktípus közül kettő a Balkánon keresztül, hazánkon át jutott Európába: a „Golyvás palack" és a „kettős kónikus edény". Mindkét palacktípus egyedi előfordulásai ismertek Magyarországtól nyugatra. Tehát bizton állíthatjuk, hogy a Közel-Keletről és a korintoszi hutából a Balkánon át elterjedt palackformák nyugati határainkon túl nem nagyon bizonyultak keresettnek. Ezzel szemben a gömb testű palack és a kuttrolf nálunk volt inkább ritka, valószínűsíthető, hogy e palackformák kevésbé voltak nálunk elterjedtek. Velence a közhasználati eszközöknek számító palackok terén valószínűleg két irányba továbbította termékféleségeit. Magyarországra a golyvás és a kettős kónikus üvegek jutottak el közvetlen úton eredeti származási helyükről. Valószínűleg ezzel magyarázható a palack szavunk eredete, ugyanis a palack szó a magyar nyelvbe átkerült déli szláv plosky alakja. Megítélésem szerint a „kettős kónikus üvegekre" vonatkozott eredetileg. Aflaska, fiaskó - ez utóbbi elnevezést napjainkban is gyakran használják pedig a latin flasca, vagy flasco átvétele,

13 s a hosszú nyakú, gömb testű üvegek megjelölésére szolgált. A négy fő palacktípus összefoglaló jellemzőjeként a hengeres vagy gömbszerű tárolórész emelhető ki. Vajon ez azt jelenti, hogy hasáb testű üvegpalackok nem készültek a 16. század előtt? A válasz nyilvánvalóan az, hogy készítettek hasáb testű üvegpalackokat is, hiszen a középkori Európa üveggyártásának hagyományai a római üvegkultúrában gyökereztek. Azonban a tárgyi emlékek, a régészeti leletek arról győznek meg bennünket, hogy a hasáb testű üvegek előállítására csak ritkán került sor, mert az üveggyártás során viszonylag ritkán alkalmaztak formákat, ami az „uniformizálás" felé mutat és a szögletes üveg gyártásának nélkülözhetetlen feltétele volt. A magyarázat egyszerű tényekre vezethető vissza. Egyrészt importálták az üveget. Másrészt viszonylag behatárolható volt az üvegtárgyak iránti igény, s ezért egyszerűbb volt fúvással előállítani a termékeket, mintsem a forma elkészítésével bajlódni, különösen ha a nagyobb mennyiségű és azonos típusú termékek iránt kicsiny volt a kereslet.

14 Magyarország üvegiparának újratelepítésére a 16. századtól került sor. A 16. században a középkori eredetű teplicei üvegcsűr mellett csupán néhány helyen folyt üveg10 H. Gyürky K., é. n. 34-35. 11 H. Gyürky K., é. n. 45. 12 Veres L., 1982.35-42. 13 BenkőL., 1970.67. 14 Az üvegtárgyak iránti kereslet elsősorban az arany- és ezüstbányászatban nyilvánult meg, hiszen a választóvíz tárolására az üveg volt a legalkalmasabb. 747