A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

VERES László: A pincetokba való palack – Egy elfelejtett üveg kultúrtörténete

gyártás Magyarországon. A 17. században a Felvidéken a Rákóczi-család járt élen üvegkészítő műhelyek alapításában, illetve üzemeltetésében, Erdélyben pedig Bethlen Gábor, majd pedig utódai.

16 Nyugat-Magyarországról csak gyér kezdeményezéseket ismerünk. Nyilvánvalóan ennek okai között a török hódoltság területi kiterjedését és a fejlett iparral rendelkező Ausztria közelségét is számításba kell vennünk.

17 A 17. század végétől, de még inkább a Rákóczi-szabadságharc utáni időszakban, a gazdaság reorganizációjának idején a magyarországi üveggyártás új vonása domborodott ki. Különösen a fában gazdag hegyvidéki erdőségekben gomba módra szaporodtak a főúri uradalmak központjaiban emelt üvegcsürök. A korábbi századokban az üveggyártás alapvető feladata az arany- és ezüstbányászat igényeinek kielégítése volt. A 17. század végétől a főúri huták ablaküveget készítettek és mellette elsősorban tároló- és ivóedényeket a bortermő vidékek számára. A huták alapításában a Rákóczi-család járt az élen, melynek tagjai a sárosi Makovicától az abaúji Regécen át az erdélyi porumbáki és kománai uradalmakig mindenütt létesítettek üvegkészítő üzemeket. Mellettük nem elhanyagolható a Bercsényiek és a Károlyiak szerepe sem, hogy csak a legfontosabbakat említsük.

18 A 17. század második felében és a 18. század elején létrejött üzemek a gyáripari jellegű üvegkészítés kibontakozásáig az ország üveggyártásának és üveggel való ellátásának meghatározó tényezői voltak. Egy-egy huta termelése lefedte a közeli szűkebb piackörzetet, a felesleget pedig az üvegkészítő műhelyekkel nem rendelkező Alföldön értékesítették.

19 A 16-18. században a pincetokba való palackok előállítása különböző mértékben követhető nyomon az egyes üzemek történetére vonatkozó levéltári források és a fennmaradt tárgyi emlékanyag felhasználásával. A vizsgálatok során figyelembe kell vennünk azt, hogy az üvegkészítést meghatározó alapanyagok alapján az ország területe egyértelműen felosztható üveggyártásra alkalmas és nem alkalmas vidékekre. Az üvegkészítés bázisai a hegyvidékeken voltak, hiszen csak itt található megfelelő mennyiségben fa, melynek hamujából hamuzsírt lehetett előállítani és amely az energiát biztosította. Mivel a huták alapvetően a közeli területeket látták el produktumaikkal, a pincetokba való palackok előfordulása is itt a legnagyobb a háztartásokban. A Nyugat-Dunántúl, Felvidék mellett önálló területi egységet képez az üveggyártás tekintetében is Erdély. A két nagy üveggyártó vidék ipara eltérő fejlődésen ment keresztül. Különböző volt a huták alapításának oka, a tájon élők más-más típusú termékeket igényeltek és nem elhanyagolható az sem, hogy különböző országokból származtak az üvegkészítő munkások is.

20 A 16-17. századi lakáskultúra kiváló ismerője, Radvánszky Béla az asztali edények bemutatásakor megállapítja, hogy a „közönséges üvegpalack nem ment ritkaságszámba, az útra való pincetokban rendesen üvegpalackban tárolták a bort."

21 Azonban a 16-17. századi magyar családélet és háztartás bemutatásakor sem a pincetokot, sem pedig a bele való palackot nem tartotta figyelemre méltónak. Nyilvánvalóan azért, mert a 15 Sághelyi L., 1938.76-77. 16 HangayZ., 1987. 139-140.; BuntaM., 1980. 221. 17 Borsos B., 1974. 46.; Kemény L., 1906. 188-189. 18 Vö. Veres L., 1997. 45-46. 19 A huták egy része többszöri vándorlás után akár 200 évig is termelhetett egy adott körzetben a középkori technológia alkalmazásával. L. pl. porumbáki huta, amely 1899-ben, regéci huta, amely 1916-ban szüntette be termelését. 20 L. Veres L., 1997. 180. oldalon szereplő térképet. 21 Radvánszky B„ 1986. 188. 748