A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

VIGA Gyula: A tradíció és a változás néhány jellemzője a Bodrogköz népi műveltségében (Karcsa és Pácin példája)

A pácini viselet az emlékezetben megfogható időszakban már nem volt hagyományos, s nem volt egységes. Egyszerű vászonblúzt és szoknyát, gyakran egybeszabott ruhát hordtak a nők, lábukon csizmát vagy papucsot viseltek. Fejükön piros- vagy kékpettyes kendőt hordtak. Mulatságokon a lányok fehér vászonblúzt, hozzá sötétebb szoknyát viseltek, mely nemzeti színű szalaggal volt díszítve. A férfiak priccses nadrágot viseltek, vászongatyát az emlékezetben elérhető időszakban már nem hordtak. Felbukkannak a falucsúfolókban eltérő ruházkodási jegyek is. A karcsai lányokat azzal ugratták a páciniak, hogy huszárnadrágot hordanak: hosszú, feszes, piros bugyogót viseltek az 1940-es években még az aratásnál is, ahol együtt dolgozott a két település fiatalsága is. Karcsán és Pácinban is volt varrónő, az előbbi helyen azonban az 1950-es évekig inkább hagyományos dolgokat varrt, Pácinban már sokkal inkább a divat diktálta a készítményeit. Jelentősen befolyásolta a viseletek alakulását, hogy Pácinban több üzlet volt: zsidók, Hangya szövetkezet, ahol a különféle gyári textíliák beszerezhetőek voltak. De hatott a divatra is a határőrség jelenléte, nem utolsósorban a kastély lakói és azok vendégei által felvonultatott ruházat. A második világháborúig mindkét településen általános volt a nőknek a hosszú haj: csurkába fonva, vagy - két ágból - kontyba, feltűzve. Karcsán az 1950-es években még elképzelhetetlen volt a dauerolt haj; a páciniak pár évig Újhelybe jártak fodrászhoz, majd - 1950 táján - fodrász költözött a faluba, s általános lett a városias frizura a fiatalabbak körében. Egészében úgy tűnik, hogy a pácini női viselet már az 1930-as években a városi formát mutatta, s lényegesen hamarabb elhagyta a hagyományos öltözetet, befogadta a polgári divatot, mint a hagyományőrző karcsai ruházkodás. (Adatközlőim megjegyzik azonban, hogy Nagyrozvágy lakosai ebben még Pácint is megelőzték.) III. 4. BÁLOK, TÁNC Gyorsabban alakult át Pácinban a hagyományos műveltség igen fontos és jellemző eleme, a tánc is. Az 1920-30-as években a pácini bálokban már tangót, keringőt is táncoltak a csárdás mellett, s hamar elterjedt a foxtrott is. Tánciskolát működtetett a faluban egy tánctanár az 1930-as évek végén, de a fiatalok jobban egymástól tanulták el a táncokat. Pácinban már a háború előtt volt kultúrház, ahol havonta voltak bálok. Cigányok húzták a talpalávalót, a lányok valamelyik szomszédban főzték nekik is a vacsorát. Az élelmet a lányok vitték, az italról a fiúk gondoskodtak. Voltak télen szombat esti összejövetelek, de volt tánc -flótás játszott - a fonóban is. A tánc alkalmai Karcsán sem voltak mások, de jobban őrizték a táncban a hagyományt. „Táncolni sem úgy táncoltak, mint mi. Az én lánykoromban már a fox ment, meg a vansztepp - ott még a régi táncok mentek! Ezt is cigányok játszották. Ha együtt voltunk a karcsaiakkal, akkor mi is ugyanazt táncoltuk (mint ők)"

52 52 Rimár Andrásné, szül. 1921.; Tóth Miklósné, szül. 1919. Pacin 1146