A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

VIGA Gyula: A tradíció és a változás néhány jellemzője a Bodrogköz népi műveltségében (Karcsa és Pácin példája)

Folytathatnám a sort, mindez azonban csupán a két település konkrét viszonyában érdekes. Elő-előkerültek ezek a „történetek" a közös munkák során, más találkozási alkalmakkor, s - humoros voltuk ellenére - úgy működhettek, mintha az adott történet a másik településen valóban megesett volna. Befolyásolta, közvetve formálta ez a másik falu népének megítélését, a róla kialakított képet. III. 3. VISELET Szembetűnő megnyilvánulása volt a két falu különbözőségének a viseletük. Hasonlóan a műveltség más területeihez, itt is megállapítható, hogy Pácinban lényegesen korábban lezajlott a kivetkőzés, végbement a hagyományos viselet elhagyása, s lényegesen gyorsabban tért hódított a gyári textíliák hasznosítása. Általános a vélekedés, hogy a páciniak többet adtak a külsejükre, a karcsaiak - a ruházkodásban is - lassabban követték náluk a divatot. Bár a közös gazdálkodás bevezetése előtt még a páciniak is termesztettek kendert, a háború után annak feldolgozása már nem volt általános. Karcsán az 1950-es évekig általános volt a fonó, s a második világháború előtti években a karcsai asszonyok még eladásra is szőtték a kendervásznat: a sárospataki piacra hordták azt eladni.

49 A páciniak a viseletükhöz már a második világháború előtt sem nagyon használták fel a vásznat: legfeljebb az alsónemű készült belőle, s befestve hordták alkalmanként felsőruházatként. Mindkét településen megmaradt viszont a háziszőttes katrinca, hímzett kötény és a lakodalmas kendő készítése és használata. Idősebb adatközlőim szerint ezek szőtt, illetve varrott díszei alapján felismerhetők, hogy páciniak vagy karcsaiak, ám a minták eltéréseit nem tudtam egyértelműen megállapítani. Úgy tűnik, hogy az alkalmazott színekben nem volt jelentős különbség, legfeljebb annyi, hogy a karcsaiak az élénk rózsaszínt és a pirosat együtt is alkalmazták a varrott mintáknál. Karcsán az 1950-es évekig élt a hagyományos viselet, Pácinban az 1930-as években már a legidősebbek is elhagyták. A karcsai férfiak legidősebbje még hordta a vászongatyát a háború utáni esztendőkben. Egyértelműbb a női viselet különbözősége. A páciniak azt mondják, hogy a karcsaiak női viselete tótos, olyan volt, mint a tótoké. „Más volt, ég és föld volt a nők viselete a két faluban. Karcsán mézeskalács-rózsaszín meg a levélzöld volt a divatos szín. A ruhájuk meg széles volt, ráncos szoknyát hordtak, meg fehér alsót, csipkével. Ezt ők sokáig hordták, az öregek tán még ma is úgy járnak vasárnap a templomba! A fejük is úgy volt bekötve, mint a tótoknak. A fiatal asszonyok fehérben jártak, s a menyasszonyi ruhát hordták addig, amíg az első gyerek meg nem született. Pácinban már régen csak sima ruhát hordanak az asszonyok, régen nincs viselet."

50 Pácinban blúz volt a női ing neve, Karcsán - az 1950-es évek előtt litya, illetve ráncoska.

5] Rajta pruszlikot viseltek, alul keményített széles szoknyákat, sok szoknyát, leginkább színes, rózsás anyagból. Gyakran rózsás volt az utolsó időszakban a hosszú ujjú női ing is, gombos kézelővel, gallérral vagy felálló nyakkal. A karcsai asszonyok fejükön fekete selyem hátrakötőt, fejszorítót hordtak, azon rózsás kázsmér kendőt viseltek. Általános volt a háború előtt a kötő, ami gyakran volt mejjes: széles, kivasalt pánttal, hátul a pánt csokorra kötve. Gyakori volt még a vászonblúz a háború után is: anyaga házivászon, legfeljebb a vállán és az alján volt gyolcsbetét. 49 Nagy Éva 1971. 169-180. 50 Rimár Andrásné, szül. 1920. Saját gyűjtés, 1986. 51 Nagy Géza szóbeli közlése. Vö. Nagy Géza 1992. 201., 252. 1145