A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

VIGA Gyula: A tradíció és a változás néhány jellemzője a Bodrogköz népi műveltségében (Karcsa és Pácin példája)

rit betenni, hogy ilyen nőtt, a karcsi lány máris jön férjhez. Nem is azt nézték, hogy mi­lyen a karcsi lány! Milyen hosszú a porta, milyen nagy a kazal, mennyi babhaj van! Ezt nézték a páciniak, meg hogy milyen gazdag a lány!" A mai visszaemlékezések jól jelzik, hogy elsősorban a páciniak „nézték le" a kar­csaiakat a házasodás, a házastárs kiválasztása során. Maguk elsősorban Ricse, Kisroz­vágy felé igyekeztek beházasodni, s Nagyrozvágyra, ami azonban sokkal nehezebb volt, s ahol lényegében hasonló nehézségekkel találkoztak, mint a karcsaiak Pácinban. Érde­mes idézni az ezzel kapcsolatos vélekedéseket, mert az egyes falucsoportok összetarto­zásáról, a tradíció és a modernizáció tényeiről is árulkodnak. „Nagyrozvágyról kevéssé házasodtak a páciniak, mert az ugyanaz a stílus, mint Karcsa. De ott azért más volt: ott voltak nemesek. Ha ott elment az ember a bálba, ott külön álltak a nagygazdák meg a parasztok. El akartam vinni egy lányt táncolni közü­lük, a cimborám mondta: - Oda ne menj, azok a hosszútökűek! Nem látod, hogy külön állnak! Ott el volt választva, lenézték a szegényebb népet! Volt 50-60 földje is egyik­egyiknek! Itt nem volt ilyen különbség bálban, egyéb helyen." 23 „Régen Pacin műveltebb volt, mint Karcsa. (Nagyrozvágy még inkább!) Most Rozvágy lemaradt. Nagyrozvagyon régen minden újat könnyen befogadtak. A páciniak is, de a karcsaiak mindig nehezebben. Nehezebben haladtak előre! Már a beszédjük is más volt: aszondi, mondták. Egészen régi módian beszéltek! Cigánd is lemaradi volt, Karád már műveltebb volt! De a Bodrogközön a háború előtt Nagyrozvágy volt a leg­műveltebb község. Rozvágyról, - közelebb volt -, több nagygazda gyerek járt pl. Hel­mecre iskolába, ott tanultak. Műveltebbek lettek. Mi inkább Újhely felé tartoztunk, Rozvágy meg Helmechez. Ott közelebb volt a város! A rozvágyiak elegánsabban jártak: itt még senki a kis ridiküli nem vette volna kézbe, Rozvágyon már volt!" 24 Az összeházasodás ma nem rendkívüli. A fiatalok ma együtt járnak iskolába, szó­rakozni, de a korábbi vélekedés ma is tartja magát. Középkorú, 40-es éveiben járó adat­közlőm így vélekedett: „Társaságban, baráti körben is fel lehet ismerni a karcsait. Nem mindet, mert van, aki kilóg a sorból, másképp viselkedik. Ha elmentünk egy bálba, estre, ha megszólalt valaki, lehetett tudni, hogy na ez karcsi. A modor, a stílus - butának tűnt. Még a 60-as években is, ha egy pácini lány karcsai fiúhoz ment, hát megvolt a vélemény: - Ez sem talált magának mást, csak egy karcsi fiút. Később már azok a karcsaiak, akik „igénye­sebbek" voltak, átjártak ide: jobban tetszett nekik ez a falu. Aztán voltak olyan lányok is, akik butácskábbak voltak, azok mentek Karcsára. Én is szórakoztam KARCSI fiúval, de az más volt, mint itt. Eljártak ők is szórakozni Leninvárosba, máshova, aki nem, az meg is maradt KARCSInak!" (1997) I. 4. HATÁRŐRSÉG, CSENDŐRSÉG Jelentősen hatott Pacin hagyományos műveltségére a trianoni határmódosítás után ott elhelyezett határőrség is. Nem csupán olyan módon, hogy rendszeresen új katonák érkeztek, akik új viselkedésmódot, beszédet terjesztettek - jót is, rosszat is -, hanem előfordultak házasságok is: a katonák közül benősültek a faluba, de el is vittek feleség­nek pácini lányt. A határőrök révén a falubeliek, különösen a fiatalok megismerkedhet­tek az ország más tájaival, szokásaival, nyelvhasználatával. 23 Pecák Mihály, szül. 1925. 24 Lovas István, szül. 1923. 1136

Next

/
Oldalképek
Tartalom