A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

VIGA Gyula: A tradíció és a változás néhány jellemzője a Bodrogköz népi műveltségében (Karcsa és Pácin példája)

lyüket a lovak foglalják el. Ez csak részben következett abból, hogy Karcsán több volt a határban a mélyebb, vizenyős rész, ahova lófogatot nem lehetett alkalmazni, részben pedig abból, hogy - a trianoni döntésig, majd a bécsi döntés után - a bárói birtokról a pácini gazdák igen sokat fuvaroztak a szomotori vasútállomásra, illetve onnan vissza Nagykövesden át. De sok fuvar volt Újhely felé is, amit a mozgékonyabb lovas fogatok szolgáltak ki. A fenti folyamat hátterében lezajló szarvasmarha-fajtaváltás tempója is más volt a két településen. A karcsaiak egészen a második világháborúig nevelték a nagy szarvú magyar marhát, míg a páciniak jobban a tarka marhával, ökörrel foglalkoztak. Karcsán egészen a tsz megalakulásáig voltak szürke ökrök, amiknek a körmét kizsírozták, szarvát felpántlikázták az ünnepi felvonulásokhoz, de úgy vitték azokat a vásárra is. A páciniak a tehén/ökör fogatolásakor felültek a fogatra, gyeplővel irányították a jószágot, a karcsaiak vezették a fogatot, gyalog mentek a jószág mellett. Talán a lovak fogatolása is belejátszott, hogy Pácinban 2-3 évtizeddel hamarabb lett általános az ekekapa használata, mint Karcsán. A fentiek ellenére, mindkét település parasztüzemeinek jelentős haszna származott a meghizlalt szarvasmarha értékesítéséből, azonban a karcsai gazdaságok sokkal inkább erre alapozottak voltak, mint a páciniak. (Pácinból a nagyrozvágyi határra adták tavasztól őszig legelni a fiatal tinókat, ha azokra nem volt szükség. Az ún. Szomó nevű legelőn tartották azokat. Oda vitték a rúgott csikókat is.) A parasztgazdaságok modernizálása érdekében a páciniak téli gazdasági iskolát szerveztek, volt aranykalászos gazdatanfolyam is, meg gazdasági ismétlő iskola. Az állattartásról, tejgazdálkodásról már a második világháború előtt szerveztek tanfolyamot, aminek főleg a tejtermelésben látták hasznát. A fiatal lányoknak egy helybeli tanítónő suskó-tanfolyamot szervezett: a suskóból (kukoricacsuhé) papucsot, lábtörlőt, szatyrot készítettek, üveget fontak be vele; a háború elsodorta a születő falusi háziipart. Pácinból a 20. század elejétől erősebb volt az elvándorlás is, s nagyobb számban hagyták el a mezőgazdaságot is az ott élők. Az alábbi adatsor - a keresők számára vetítve - azt mutatja, hogy miként zajlott a két településen ez a társadalmi mobilizáció.

16 Karcsa és Pacin népessége gazdasági áganként (1900-1960) (Keresők szerint) Karcsa Év Mezőgazdasági Ipari Közlekedési Kereskedelmi Egyéb 1900 638 19 3 10 3 1930 769 56 2 11 40 1941 956 51 5 15 36 1949 1078 32 2 9 34 1960 920 111 11 29 74 16 Varga Gáborné szerk. 1970. 280., 435. 1132