A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

SZABADFALVI József: Sétabotok Északkelet-Magyarországon

25. kép. Kampós fejű botok. Dobó István Vármúzeum Az említett szótár a bot szó ótörök eredetét is lehetőnek tartja. Azon meditál csupán, hogy ótörök megfelelőinek, a búdnak 'láb, lábszár, comb' jelentésnek csak továbbképzett alakjai élnek: pl. buti, budi 'faág'; illetve buti 'leveri a gallyakat, ágaitól megfoszt, ágat nyes' jelentése van. Véleményem szerint e két rokon szó és jelentése csak megerősíti bot szavunk honfoglalás előtti eredetét. Egyrészt a botokat mindig fák, bokrok ágaiból készítik úgy, hogy megfosztják oldalágaitól, és általában még előző évben vagy akár években választják ki. Illetőleg használatosak a botok az erdőkben legeltető pásztorok kezében a fák ágainak vagy gyümölcseinek leverésére is. Másrészt pedig a sétabotok között találtunk olyat, amely emberi lábat ábrázol, fogantyúja pedig lábfejben végződik. 1121