A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)
BALASSA Iván: A gabona kézi vetése Magyarországon
mérték' 1 köböl = 125 liter = 2 mérő = 8 nyócoda. Éty köböl szántó (akkora terület, amibe 125 1 búza-vetőmag ment" OrmSz). A keleti magyar nyelvterületen úgy látszik, hogy ismerték az ilyen földmérési módszert, mert Orbaiszék (Háromszék) jegyzőkönyvébe ezt jegyezték be: 1616: „az zegochegh penigh volt... Egy keobeol zab vetés, ket keobeol Búza vetés" (Bogáts Dénes 1943. 80). Háromszék másik részén az Erdővidéken 1838: „Köblös-föld: fél hold föld" (Tsz). Majd több, mint egy évszázaddal később az észak-háromszéki Torján így jegyezték fel: „köblös: 1. 28 árnyi (föld); 2. négy vékás. 3. egy hektoliter gabona" (Nemes Zoltánné, Gálffy Mózes, Márton Gyula 1974. 104). Mindezt csak azért jelzem, hogy érdemes lenne tovább kutatni a köböl-köblös történeti és földrajzi elterjedtségét, mely úgy látszik, hogy leginkább használatos a középső és keleti nyelvterületen lehetett. Még nehezebb a helyzet a másik ür-terület-mértékkel a mérővel, mert az etimológiai szótárak nem foglalkoztak vele (TESz; EWUng) csak a Szófsz. a mér 'messen' igéhez besorolva állapítja meg első előfordulását (1519 OklSz). A mér 'messen' igét mind a három szótár vitatott: szláv vagy német eredetűnek mondja. Bogdán István (1978. 216) mindössze két olyan a: 16. század közepéről, az egyik a trencséni mérő, mely 0,40 hold területnek felel meg (=36,0 ár), míg a nagyszombati mérő 0,50 hold lehetett. Minden valószínűség szerint ezek az adatok csak jelzik, hogy „a mérőből is, mint gabonamértékből a vetőmag szükséglet alapján földmérték lesz". Úgy látszik, ez a folyamat mégsem következett be, mert az ÚMTsz-ben mérő alatt csak „Gabonamérésére való régi űrmérték", illetve „Gabona vagy más termés mérésére szolgáló edény" jelentéssel találjuk és sem itt, sem az MTsz-ben vagy más táj szótárakban eddig nem leltem nyomát területmértékként való használatának (1. még Dankó Imre MNL 3. 571). Igaz, Bél Mátyás (1984. 120) 1730 körül állapította meg: „...a hegyvidéken más mérték nincs szokásban, mint mérőkben becsülni, így mondják: ez 30, ez több mérőt fogad be. Hasonlóan járnak el a sík vidékiek is..." (itt azonban lehetséges, hogy a fordító köböl helyett mérőt értelmezett). A véka három jelentése ismeretes: 1. 'kosár, Korb; 2. gabonafélék űrmértéke; 3. edény'. Első előfordulása a Besztercei szójegyzékben 1395 körül; a Vékás családnévként 1406-tól kezdve ismert. A korai korszakban vesszőből készítették, úgyhogy gabonamérésre nem volt alkalmas. A 'kosár' jelentését Kalotaszegtől az Őrségig a 19-20. század fordulójáig, sőt helyenként azután is megőrizte (MTsz). Fából, kéregből készült változata viszonylag újabb, amivel gabonát, illetve a bevethető területet mérték, ezért Bogdán István (1978) nem is foglalkozik vele. Az etimológusok kimutatták, hogy az oroszból vettük át és már a honfoglalás előtt 'kosár' formájával élhettek elődeink (TESz; EWUng; 1. még Melich János 1942. 326-334). A Székelyföldön gabonamérésre említik 1615: „Azzoniom aniank adott Egi vékatt" (Háromszék, Bogáts Dénes 1943. 163). Az „egy véka maggal bevethető terület". Háromszéken 1816: „az egész jószág 289 öl 2 , mely tészen egy vékát és 7 ejtelt" (Uo.). „Véka féreje" 'hét ár terület' (Torja, Nemes Zoltánné, Gálffy Mózes, Márton Gyula 1974. 178). Használata Székelyföldön máshol is ismeretes. 1852: „rendfüznél a vizhely miat egy fél vékás" (Szántó, Eted, Udvarhelyszék SzT 3. 1130). A Szamosháton vékás „akkora területű föld, melybe egy vékányi magot lehet vetni" (SzamSz). Szilágyságban: „...használják a vékát a szántóterület meghatározására is. így pl. a fordulók búzaparcellái általában 2-4-6-8 vagy 12 vékásak. Egy hold föld (1600 négyszögöl) vetőmagszükségletének megfelelően rendszerint hatvékás. Ez a területmeghatározás egész Szilágyban egységes" (Kovách Géza 1949. 270). Ehhez hasonló rendszert találunk Debrecenben (Balassa Iván 1940. 10). Szegeden a tanyákon régebben, de a közelmúltban is az egyvé1022
