A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)
BALASSA Iván: A gabona kézi vetése Magyarországon
kás, vékás főd „400 négyszögöl föld" ebbe annyi magot kell vetni, amennyi a szegedi vékába elfér (=31 liter). A háromvékás föld ennek megfelelően 1200 négyszögöl, vagyis egy magyar hold (Bálint Sándor 1976. 521). A köböl-mérő-véka tehát nemcsak űrmérték, hanem egyben jelenti azt a földmennyiséget is, melyet az általuk befogadott maggal be lehetett vetni. Az egyes adatokat külön is megvizsgálva általában kitetszik, hogy a mérték búzára vonatkozik. Később a hosszmértékek segítségével rögzítették és ekkor már más gabonával bevetett, esetleg szőlővel beültetett területet is pontosan jelölhetett. Ekkor már a holdhoz 'ingerum'is lehetett viszonyítani és így alakult ki a magyarhold (3x400 öl 2 , illetve a katasztrális hold (4x400 öl 2 ), melynek alapján az egy véka búzával bevethető terület 400 öl 2 ) képezte (1. alapos kifejtését, nagy bizonyító anyaggal Bogdán István 1978. 170-191). E rövid áttekintés is elegendő annak megállapításához, hogy szántóföld nagyságának meghatározása a magyar nyelvterületen a belevethető búza mennyiségével történt. Ez a módszer az eddigi adatok és feldolgozások szerint aló. században terjedt el általánosabban és paraszti használatban a 20. század közepéig előfordult. Mindez a vetés műveletének kiemelt fontosságát bizonyítja. A vetőmag mennyisége A vetőmag mennyiségének a bevetett földhöz való viszonyítása a történeti időkre visszatekintve nemcsak nehéz, de bizonytalan is, hiszen a változó űr-, súly- és területmértékek meghatározása nagyon bizonytalan. Mindehhez járul még az éghajlati, talajviszonyok eltérése, az időszak, melyben vetettek, mert a korai vetéshez kevesebb mag kellett, mint a későbbihez. Mindezért az alábbi adatok inkább csak tájékoztató jellegűek, hogy meg lehessen állapítani bizonyos irányzatokat. Az ónodi (Borsod m.) uradalomban aló. század első negyedéből ezeket az adatokatjegyezték fel: „1518-ban 6 holdba 9 őszi, 4 holdba 6 köböl tavaszi gabonát, 1519-ben 32 holdba 40 köböl gabonát, 24 holdba 33 köböl zabot és 5 Vi köböl árpát vetettek, és minthogy 83 literes kassai köblöt használtak, a búzából 104, de a zabból 133 liter hullott egy hold (valószínűleg királyi hold, 864 négyszögöllel, 1 négyszögöl 295,0-305,1 cm között lehetett) földbe" {Szabó István 1975. 26). A bizonytalanságok a fentiekből kitetszenek, ezért meglehetős fenntartással egy kh-ra búzából 170-180, zabból 90-95 kg-ot vethettek. Mindez a búza esetében lényegesen több, mint amit néhány évszázaddal később használtak, de a sok vetőmagra buzdított a Biblia is, melynek hatása a 16. századtól kezdve egyre növekedett. „Aki szűkön vét, szűkön arat, a'ki bőven vét, bőven is arat" (2Kor. 9. 6). Ennek megfelelőjét a közmondásokban is fel lehet fedezni: „Ritka vetésnek szegény (régiesen: vékony) az aratása", vagyis aki sajnálja a megfelelő vetőmagot elvetni, az a betakarításnál látja annak kárát (O. Nagy Gábor 1976. 723). Bizonyos mértékig ide sorolható: „Amit vét az ember, azt aratja" (Gaál. 6. 7); ez azonban a mennyiségre és a minőségre is vonatkozhat. 1598-ban jegyezték fel ezt a közmondást: „Az ki mint vet, ugy arat" (NySz 1. 115). A bibliai helyek elsősorban átvitt értelműek: a földnek Isten igéjéből (mag) minél többet kell befogadnia, hogy Isten országa minél gazdagabb legyen. Néhány száz évvel később a 18. század elején, sok forrást áttekintve Wellmann Imre (1979. 149) ilyen megállapításra jutott: „Idejében inkább csak a földesúrnak volt módjában intézni a vetést: a robot terhe alatt nyögő jobbágy rendszerint csak elkésve ősszel a fagyos idő küszöbén, tavasszal a szárazság beköszöntekor - jutott hozzá, holott a korai vetés a hosszabb tenyészidő révén általában bővebb terméssel jutalmazott. A ve1023
