A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)
HOFFMANN Tamás: Cserépedények (Néhány példa Európából)
ben is itt dolgoztak őseik. Működésük a 4. században is sok - archeológiailag értékelhető - nyomot hagyott hátra. A korai Merowing időkben azonban megszakadt a folytonosság. A 8. században azonban újraéledt az ipar, és a 9. században már jelentős tömegű Karoling-kori cserépedényt állítottak elő. A produkció a középkoron át nyomon követhető, a 13-14. században aránylag gazdagon dokumentált. Ekkor már családi üzemekbe szerveződtek valamennyien. Az Orléansi-erdőben 1409-ben egy összeírás adatai szerint 64 fazekas dolgozik családjának tagjaival kis műhelyeiben, közülük 18 téglaégető és 20 fazekas, a maradék más ipart űz. 3 Termelés és értékesítés Bordeaux városától északra, a Girond áradmányos agyagföldjét hasznosítva Charent de Saintes fazekasai és téglaégetői a 13-20. közötti századok hosszú korszakán át állítottak elő cserépárut. Az iparvidék központja La Chapelle-des-Pots (= 'Fazekaskápolna'), tehát egy olyan falunevet használnak, mint az angolok Yorkshire-ban Potterton vagy Potternewton esetében. A fazekaskészítményeket a középkorban Angliába és Skandináviába szállították. Bordeaux-i borral töltött kancsók és korsók, fazekak hajórakományait - leginkább Port-Berteau kikötőjéből (Bussac de Charente mellől) indították távoli céljuk felé. A középkori kikötőhelyen rengeteg összetört cserepet ástak ki a régészek. A rurális Európa ipara működik így a középkorban. Kiegyenlíti a kereskedelem révén a különbségeket, amelyek a környezet eltérő adottságai és a fogyasztási szokások miatt adódnak. A természet és a gazdaság különböző értékű területein lakó emberek kapcsolataiból szövik a kalmárok hálójukat, mikor kicserélik a javakat egymással. Az ókori Mediterráneumban írták a forgatókönyv első fejezeteit, a történet szereplőinek természete később sem változott meg, még Délkelet-Európában sem. Persze részvételük arányai területenként változtak. Például Erdélyben az egyik magyar fazekas falu (Csíkban) arról nevezetes - egy falucsúfoló rigmus szerint -, hogy „Ez a falu Madaras / hol a pap is fazekas." Ebből és még több, hasonló községből a múlt század második felében sok fazekas járta az országutakat, szekerén igyekezve távoli tájakon tartandó vásárokra, még a Duna deltájában lakó parasztokat is ellátták edényeikkel. Erdély híres ismertetését 1868ban közreadó Orbán Balázs azt állítja róluk, hogy „...Új faluban minden ház fazekasműhely s minden udvartelken láthatni a finomult mázolt edények roppant halmazát, itt-ott háznagyságú szekereket rakodnak, s némely jelentékenyebb oláhországi vásár alkalmával 10-15 szekér 23-30.000 darab edényt is elszállít egyszerre ...egészen le a Dunáig...Galacig...". Igazodtak (az általuk „török"-nek nevezett) vevőkörük ízléséhez. Termékeik díszítése hasonlít a mohácsi fazekasok munkáin láthatókhoz. A Duna magyar szakaszán lévő mohácsi fazekasok portékáját uszályokon vitték a dobrudzsai kikötőkbe, sőt egészen a galaci vásárra. (Az uszályokon asztalosok ládáit is szállították, a bolgár parasztok házában rendszerint ezek voltak az első asztaloskészítmények, amelyekkel felváltották a divatjamúlt ácsolt ládákat.) A régészeti leletek, az elmúlt századok feljegyzései, a helynevek és az emberi emlékezet az ipartörténet következetesen előadódó tényeinek sorát engedi magunk elé kép3 Annis, 1992. 123-78., Berti-Rosello Borgoy-Tongiorgi, 1986. 97-116., Blake, 1978. 303-11., Bonifay-Paroli-Picon, 1986. 79-96., Chapelot, 1975., Comba, 1980. 9-20., Craiger-Smith, 1973., Endres, 1982. 47-70., Filipovics, 1959., Gaimster-Redknap, 1992., Gelichi, 1984. 149-214., Gelichi, 1993. 229302., Hodges, 1971., Holl, 1963. 65-84., Kerkhoff-Hader, 1982. 163-96., Kresz, 1991. 524-600., Mannoni, 1972. 143-45., Pingel, 1971., Reinfuss, 1960. 329-49., Rybakow, 1959/1. 67-178., Steensberg, 1960., Tauber, 1985. 197-203., Stephan, 1983. 95-120., Tomics, 1983. 719
