A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

CSÍKI Tamás: A miskolci izraelita kis- és középpolgárság a két világháború közötti időszakban

kereskedések specializálódása, szakkereskedelmi jellegük előtérbe kerülése figyelhető meg. 35 Emellett a világháború után nőtt az izraelita vas- és vasáru-kereskedők, illetve a könyv- és papírkereskedők aránya, csökkent viszont a termény- és gabonakereskedőké s az egyéb mezőgazdasági nyersanyagokkal, valamint a fával kereskedőké is. (A borkeres­kedelemben a kis- és középvállalkozók számára - igaz, rövid ideig tartó - fellendülést tett lehetővé, hogy a Hegyalja immár a kamarakerülethez tartozott.) 36 A „tulajdonképpeni" kereskedők között csökkent tehát a mezőgazdasági termékek­kel, az alapanyagokkal, a fűtő- és építőanyagokkal való kereskedelem jelentősége (ami egyre inkább a nagykereskedők profiljába tartozott), nőtt viszont az iparcikk­kereskedelemé, s mivel elsősorban ez tette lehetővé a szakkereskedelem, a modern üzlet­vitel terjedését, az izraelita polgárság a '20-as években is vezető szerepet játszott a város áruforgalmának fejlesztésében és korszerűsítésében. (Az iparcikk-kereskedelem nagyobb tőkeszükségletet, ugyanakkor gyorsabb tőkeakkumulációt és -megtérülést tett lehetővé, ezért az ágazatban dolgozók gazdasági és társadalmi mobilitása megmaradt, s továbbra is a stabil középpolgárságot erősítették.) Ennek ellenére az izraelita kereskedők legnépesebb csoportját a világháborút kö­vetően az élelmiszer-, a fűszer- és a vegyeskereskedők alkották. Helyzetük már a dualiz­mus idején is a legbizonytalanabb volt, s számuk - ezzel a káros hatású verseny - tovább növekedett, részben a háború alatt elszegényedő vagy a '20-as években betelepedő s üz­letet nyitó önálló kisegzisztenciák, részben a piaci és utcai árusok, illetve a házalók ré­vén, akik korlátozott és csökkenő gazdasági lehetőségeiket, mivel kezdőtőkét nem igé­nyelt, szintén ilyen üzletek alapításával próbálták ellensúlyozni. 37 Mindez a vállalkozók számára piacszűkülést, a jövedelmek apadását eredményezte, ezáltal korszerűtlen üzlet­vitelük (a hitelben árusítás és vásárlás, a vegyeskereskedelmi jelleg, a csekély készletek) konzerválódott. Többen közülük már a '20-as években tönkrementek, s a piaci árusokkal, a házalókkal együtt (akik száma az izraelita kispolgárság alsó rétegében szintén növeke­dett, s a közöttük lévő, egyébként sem éles határvonalak egyre inkább eltűntek, mivel az átmenet „kényszere" erősödött) ők alkották e felekezet gazdasági struktúrából kieső, eg­zisztenciáját vesztő csoportját, amely alulról kezdte bomlasztani a korábban szilárd izra­elita kispolgárságot (számukra, miként általában a kereskedelemben, alig volt meg az al­kalmazottá válás lehetősége). S mindez a miskolci zsidóság gazdasági és társadalmi dif­ferenciálódásának felgyorsulását is maga után vonta. 38 35 1920-ban 138 önálló kézmű- és rövidáru-, textil- és divatáru-kereskedés szerepelt a statisztikában (ezek pontos elkülönítése nem mindig lehetséges), amelyek összesen 242 főt foglalkoztattak (az átlag 1,8); 1930-ban 136 üzlet 451 segéddel (az átlag 3,3). MSK 72. k. 199., 94. k. 185. 36 Az arányokról az izraelita hitközség adófizető tagjainak foglalkozási megoszlása tájékoztat. Bm Lt. IV. 1925/B Egyesületi iratok 31. A vaskereskedések átlagos segédszáma 1920-ban 2,1 fő, '30-ban 3,8 fő, a terménykereskedéseké 0,9 és 0,8 fő (a terménykereskedők száma is csökkent), a fakereskedéseké 1,2 és 2,5 fő. MSK 72. k. 198-99., 94. k. 184-85. 37 Az önálló fűszer-, gyarmatáru- és élelmiszerkereskedők összes száma 1920 és '30 között 108-ról 144 főre, az alkalmazottaké 184-ről 299 főre emelkedett (az utóbbinál figyelembe kell vennünk a fűszer- és gyarmatáru- nagykereskedéseket), a statisztikákban külön szereplő vegyeskereskedőké nem változott (24 és 25 fő, az alkalmazottak átlaga viszont 1,6-ről 1 főre csökkent), a szatócsoké 86-ról 75 főre apadt (ezek döntő többsége nem tartott segédet). MSK 72. k. 199., 94. k. 185. 38 Erre utal az 1920-as évek elején kiújuló és erősödő ellentét a hitközség, illetve szefárd tagjai között, aminek jobb megértéséhez tekintsük át a szembenállás több évtizedes történetének főbb, gazdasági és társa­dalmi vonatkozású eseményeit. Az ellenségeskedés már az 1860-as évek elején jellemzővé vált a hitközség konzervatív, a gazdasági­társadalmi struktúrába beépülni nehezebben tudó, valamint az új, haladó szemléletű, asszimilálódó s a gazda­863

Next

/
Oldalképek
Tartalom