A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)
CSÍKI Tamás: A miskolci izraelita kis- és középpolgárság a két világháború közötti időszakban
aránya emelkedett, a bővülés azonban az ennél nagyobb üzemekre nem terjedt ki, ami a város iparosodásának korlátjait jelzi. (Az 1920-as években tovább csökkent, s vált egészenjelentéktelenné a házi- és népiparral, valamint a vándoriparral foglalkozók száma.) Az izraelita alkalmazottak megoszlására a 20 fő alatti és feletti üzemek szerint vannak adataink. 1920-ban az összes izraelita alkalmazott (a tisztviselők és a segédszemélyzet) kb. 80%-a (768 fő) a 20 főnél kevesebb, 20%-a (201 fő) az ennél több munkást foglalkoztató iparvállalatoknál dolgozott. Ugyanezek az arányok 1930-ban 84% (801 fő) és 16% (153 fő), s az utóbbi érték valamennyi felekezet között messze a legalacsonyabb (a római katolikusok 33%-a, a görög katolikusok 43, a reformátusok 27, az evangélikusok 35%-a kapcsolódott 1930-ban a 20 fő feletti üzemekhez), tehát az izraelita alkalmazottakra volt leginkább jellemző a kisebb vállalatoknál való elhelyezkedés. 5 (A jelzett tendencia iránya: a nagyvállalatokban dolgozó segédek arányának csökkenése szintén csak ennél a felekezetnél figyelhető meg.) Mindez azt jelenti, hogy a két világháború között az izraelita alkalmazotti réteg vált a legkisebb arányban gyári munkássá 6 , ami az újbóli önállósulás számára kedvezőbb lehetőségeket ígért, s talán azzal is párhuzamba állíthatjuk, hogy az izraelita tulajdonban lévő ipari vállalatok szintén a legkisebbek: a legkevesebb segédet foglalkoztatták. 7 A koncentráció a nehézipari ágazatokban volt a legjelentősebb: 1930-ban a hét legnagyobb üzemében 1346-an dolgoztak (a vasúti és az autójavító műhelyben 867 és 33, a drótmüvekben 173, a három gépgyárban 237, a vas- és rézbútorgyárban 36 fő), emellett a villamos- és elektrotechnikai ipar (az áramelosztó gyár 167 segéddel, a két elektrotechnikai gyár 50 segéddel), valamint az építőanyag-ipar (a téglagyár 82 segéddel) érdemel említést. 8 Ezzel szemben a könnyűiparban és a faiparban a koncentráció: a nagyobb vállalatok kialakulása rendkívül lassan haladt előre (kivételszámba ment a kötszövőgyár, ahol 1920-ban 331-en, 1930-ban már csak 163-an dolgoztak, tehát a gazdasági válság idején ez a vállalat csökkentette legnagyobb mértékben a munkáslétszámot; illetve a 70 fős asztalosüzem), s az élelmiszeriparban is csupán az 1920-as években, az újabb ágazatok fejlődésével alakult ki néhány, 20 főnél többet foglalkoztató üzem (egy kenyérgyár 34, egy hentesárugyár 43 és egy tejtermékgyár 24 segéddel), a gőzmalom kapacitásait és létszámát viszont csökkenteni kellett: 1920 és '30 között 108-ról 78 főre. 9 Mindezt megerősíti, ha a tulajdonképpeni ipar főcsoportjainak önállók és alkalmazottak szerinti megoszlását vizsgáljuk. (Az adatok a keresőket jelölik. - Természetesen egy-egy ágazat fejlettségét, illetve fejlődési ütemét nem csak a foglalkoztatottak számá5 MSK 71. k. 42*- 43.*, 86. k. 78*- 79.* 6 Ezzel összefüggésben jellemző, hogy a 20 fő feletti vállalatok igazgatási és műszaki tisztviselői között viszont az izraeliták aránya a legmagasabb. 1920-ban az összes zsidó alkalmazott 32%-a (65 fő), 1930ban már 52%-a (79 fő) tartozott ebbe a csoportba (a katolikusoknak csupán 4%-a: 56 fő és 7%-a: 90 fő, a reformátusoknak 3%-a: 19 fő és 5%-a: 30 fő). Uo 7 A nagyvállalatoknál dolgozó izraelita segédszemélyzet számának csökkenésében valószínűleg politikai okok is közrejátszottak: e részben állami cégek egyre inkább keresztény munkásokat alkalmaztak. Az egyes, 20-nál több munkást foglalkoztató üzemeket tekintve, a nehézipari: a vas- és fémipari, valamint a gépipari ágazatokban a legalacsonyabb az izraelita alkalmazottak aránya (a vasúti műhelyben 1920-ban 5,3% (52 fő), '30-ban 2,8% (24 fő), a három gépgyárban összesen 7,5 (22 fő) és 5,9% (14 fő) stb.); ezzel szemben pl. a magasabb szakértelmet igénylő, illetve nagyobb jövedelmű nyomdaiparban 23,9 (16 fő) és 12% (10 fő), a villamosiparban 11,3 (21 fő) és 15,6% (26 fő); s szintén jelentősebb az izraeliták részvétele a számukra hagyományosabb élelmiszeripari vagy faipari üzemekben: a gőzmalomnál 13% (14 fő) és 7,7% (6 fő), a kenyérgyárnál 1930-ban 29,4% (10 fő); s az asztalosüzemben 17,1 (13 fő) és 18,6% (13 fő). MSK 71. k. 17879., 86. k. 288-89. 8 MSK 86. k. 288. 9Uo,71.k. 178-79. 856
