A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)
CSÍKI Tamás: A miskolci izraelita kis- és középpolgárság a két világháború közötti időszakban
nak vagy az önállók, tisztviselők és a segédszemélyzet arányának alakulása határozza meg.) 1920-ban a vas- és fémiparban összesen 2433-an, a gépgyártásban 1399-en dolgoztak, az önállók aránya mindkét ágazatban csupán 5,6% (135 és 79 fő). 1930-ig mindkét iparágban visszaesés következetett be (összlétszámuk 1841 és 1286 fő, s az önállók aránya növekedett: 6,4 és 8,9%-ra), ami a '20-as évek átmeneti termeléscsökkenését, valamint a világgazdasági válság hatását jelzi. (Előbbi a nyersanyag- és piacvesztéssel függ össze, igaz, a csehszlovák kormánnyal 1922-ben kötött megállapodás, ami lehetővé tette a rimamurányi vasérc Magyarországra szállítását, a miskolci, illetve a Borsod megyei vállalatok gondjain is enyhített.) A fa- és az építőipar konjunktúráját a köz- és magánépítkezések világháború utáni fellendülése biztosította (az évtized közepétől Miskolc is részesült a vidéki városok fejlesztését elősegítő Speyer-kölcsönből 10 ): az előbbi iparágban 1920-ban 458-an, tíz évvel később már 606-an dolgoztak, az utóbbiban 706-an és 1329-en (az önállók és az alkalmazottak száma a faiparban viszonylag egyenletesen emelkedett, ezáltal arányváltozás nem következett be: 1930-ban az önállók részesedése 24,8% (150 fő), az építőiparban viszont a nagyobb cégek gyors fejlődésének és növekvő versenyének következtében az önálló vállalkozók aránya 1920 és '30 között 30,2-ről 19,2%-ra csökkent). A könnyűiparban a világháború után csak lassú ütemű növekedés jellemző. A fonóés szövőiparban dolgozók száma az 1920-as években 322-ről 335 főre emelkedett (a korábbi évtizedben a munkáslétszám gyarapodása ennél intenzívebb volt), megoszlásuk is változatlan: az önállók aránya 1920-ban 16,1% (52 fő), 1930-ban 15,5% (52 fő); a ruházati iparban viszont, amely Miskolc legnépesebb ágazata, az önálló kisegzisztenciák dominanciája csökkent: az összes kereső száma ugyan emelkedett (1920 és '30 között 2286ról 2596 főre), az önállók aránya viszont visszaesett (56,7%-ról 40,6%-ra, 1296-ról 1054 főre). A bőriparban dolgozók száma 1920-ban és '30-ban is minimális: 49, illetve 88 fő. E nagyobb ágazatok mellett az újabb, korszerűbb iparágak - a foglalkoztatottak száma alapján - periférikus helyzetben voltak: a vegyészeti iparban 1920-ban 49-en, tíz évvel később 73-an dolgoztak (az önállók aránya 8,2 és 1,4%), a nyomdaiparban 172-en és 240-en (az önállók részesedése 13,4 és 16,2%), a papíriparban csupán 11-en és 48-an (az önállók aránya itt a legmagasabb: 45,5 és 22,9%), tehát az 1920-as években is csak minimális növekedés kezdődött. A népességszám emelkedése, a fogyasztás bővülése a nagy múltú élelmiszeripar, valamint a vendéglős- és kávésipar fejlődését is elősegítette: az előbbiben dolgozók száma 1920 és '30 között 709-ről 931 főre növekedett (az önállók aránya viszont 20,6-ről 18,2%-ra csökkent, ami a fejlettebb, nagyobb kapacitású üzemek előtérbe kerülésével függött össze), míg az utóbbi szakmákban foglalkoztatottak száma 611-ről 629 főre emelkedett (az önállók részesedése az igen magas 34,4%-ról 27,6%-ra apadt). (Az 1930as adatoknál minden esetben figyelembe kell vennünk a világgazdasági válság hatását is.) Mindez bizonyíthatta, hogy a miskolci ipart a világháború után kedvező és kevésbé előnyös sajátosságok, fejlődését ellentétes tendenciák jellemezték. Az egyes iparágak örökölt aránytalanságai módosultak: a tulajdonképpeni iparban foglalkoztatottak száma alapján a vas- és fémipar, valamint a gépgyártás szerepe csökkent (1920 és '30 között az előbbié 26,1%-ról 18%-ra, az utóbbié 15-ről 12,6%-ra), ami azonban az építőanyag-ipar (7,6-ről 13%-ra), kisebb mértékben a faipar (4,9-ről 5,9%-ra), valamint az élelmiszeripar 10 Ennek körülményeiről, felhasználásáról, a nagyobb beruházásokról: Dobrossy István: Miskolc infrastruktúrájának modernizálása és a Speyer bankkölcsön felhasználása (1925-1950). HOM Évk. XXXIIIXXXIV. k. (Szerk.: Veres László-Viga Gyula) Miskolc 1996. 424-444. 857
