A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

BODNÁR Mónika: Balogh Béla, Putnok és Harmac történetírója

Gömöri Múzeum Adattárában őrzik.

15 Ebben a példányban számos kézírásos javítás fedezhető fel, amit feltehetőleg maga a szerző hajtott végre. Erre utal az a tény, hogy a kézirat 7. lapja ki lett vágva, s aztán a javításoknak megfelelően bemásolva. A kivágott lapot egy másik kéziratos könyvben, Balogh Béla 1853-ból származó olvasmányi naplójában találtam meg 1996-ban a putnoki református egyházi irattárban. A másik példányt, amelyet feltételezhetően a Putnokon fellelhető példányról maga Balogh Béla másolt át, a harmad református egyház levéltárában őrzik.

16 A harmadik, Felső Nagy János harmaci bíró által 1877-ben, majd erről 1931-ben Domonkos Gyula által lemásolt példány, melyet mindketten kiegészítettek egyéb, a falut és az egyházat érintő feljegyzésekkel is, szintén a harmaci református egyház levéltárába került.

17 Összehasonlítva a Putnok és a Harmac történetét feldolgozó munkákat, megállapítható, hogy míg Putnok esetében az egyházak története a település egészének történetébe ágyazva, mintegy annak kiegészítéseként jelenik meg, addig Harmac esetében ez éppen fordítva van. Ez utóbbinál az egyháztörténet játssza a főszerepet, s ebből kibontakozva, mintegy ehhez kapcsolódóan jelennek meg az egyéb jellegű történeti adalékok. Másik szembeötlő különbség, hogy míg Putnok történetét a kezdetektől 1880-ig tárgyalja, addig Harmac esetében - eltekintve a bevezető fejezettől - 100 évre korlátozza ezt az időszakot, 1748-tól 1848-ig. Ennek nyilvánvaló oka a forrásokban, a források milyenségében keresendő. Míg Harmac régmúltjáról írásos dokumentumok - az egyházi iratanyagot kivéve - nem álltak a szerző rendelkezésére (s azok csak 1748-tól, mint erre a bevezető sorokban hivatkozik), addig Putnok esetében bőséges forrásul szolgált a Putnoky családi levéltár, s egyéb fellelhető iratok. Egy másik forrást viszont mindkét esetben használt a szerző, s ez az élők emlékezete. Harmac esetében olvashatjuk az 1822. évi birtokarányosításról: vétenék Harmacz múltja ellen, ha érintetlenül hagynám, hogy millyen volt határának proportio előtti berendezése, s kinézése; annyival inkább, mivel vannak még életben olly öregek, kik szemeikkel látták annak egykori képét, s olly szívesen beszélik el a' tudakozónak.™ Közös viszont a két munkában, hogy mindkét esetben két részre tagolja a dolgozatot. Harmac esetében a határt 1822, a birtokarányosítás, vagy más néven proportio éve, Putnok esetében az 1848-as forradalom éve jelenti. De ki is volt valójában Balogh Béla, e két jelentős történeti munka szerzője? A már említett Borovszky-félt vármegyemonográfia „Irodalom, tudomány, művészet" fejezetében ezt írja róla Komoróczy Miklós: (serkei) ev. ref. lelkész Putnokon. Kiválóan szép egyházi beszédein kívül, melyeknek egyrésze nyomtatásban is megjelent, számos hírlapi közleményt írt a megyei és fővárosi lapokban. Legjelentékenyebb munkája Putnok város története.

19 A Balogh Béla címszó után a fent említett vármegyemonográfiában az almási előnevü Balogh Sámuel következik, aki 1867. október 15-én hunyt el mint serkei református lelkész, mely hivatalt 1834-től viselte. Papi hivatása mellett filozófiai és esztétikai tanul15 GMAltsz. 89.73.1. 16 B. Kovács István, a kötet szerkesztője ez utóbbit mondja eredetinek, s a putnoki példányt Balogh Béla saját kezű másolataként említi. Véleményünk szerint ez fordítva igaz, bár ennek igazolása további vizsgálatot igényelne. 17 A Gömör-Kishonti Téka 2. köteteként 1997-ben Rimaszombatban megjelent Harmaci krónika e harmadik példány alapján készült Illesztettek még a kötet végére egy válogatást a tárgyalt időszakból származó egyháztanácsi jegyzőkönyvekből és számadáskönyvekből, tehát azokból a dokumentumokból, melyeket Balogh Béla is használt. Balogh B., 1997. 18 Balogh Béla: Harmac története (Kézirat) 13. GMA 89.73.1. 19 Borovszky S., szerk. é. n. 362-363. 818