A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

BODNÁR Mónika: Balogh Béla, Putnok és Harmac történetírója

nem kímélve kutatott a régmúlt emlékei között, saját szavait idézve behatolt a régi községi viszonyok tanulmányozásába, s az idő múlásával mindinkább érdekelte és vonzotta őt a város története.

11 Ezután tudatosan kereste az erre vonatkozó adatokat, s tette fel kérdéseit Putnok éltesebb polgárainak. Kíváncsiságát mindenütt azzal indokolta, hogy elegendő adat összegyűjtése esetén meg szándékozik írni Putnok történetét. Ennek részben eleget is tett, amikor újságcikkek formájában közzétette így szerzett ismereteinek egy részét.

12 De akkor már sokkal nagyobb cél lebegett a szeme előtt. Tudta, felmérte, mekkora kincs az, aminek munkája nyomán birtokába jutott. Elhatározta, hogy munkálkodását folytatja, az összegyűjtött, feledéstől megmentett adatokat megóvja az enyészettől, s egységbe rendezve adja át a városnak. S ez tulajdonképpeni oka e mű megírásának - írja Balogh Béla 1881 márciusában - mert csak ekként remélhetem leginkább, hogy az általam összegyűjtött adatok együttességökben maradnak fel, sőt egykor, egy kimerítőbb dolgozathoz felhasználtathatnak}

7, Putnok történetének Balogh Béla munkájához mérhető nagyságrendű, monografikus szemléletű feldolgozása azóta sem született. A mű bekerült a tudományos vérkeringésbe. A századforduló táján indult nagyszabású vállalkozás, a Borovszky Samu által szerkesztett Magyarország vármegyéi és városai sorozat Gömör-Kishont vármegye címet viselő kötetének Putnokra vonatkozó adatai - hol hivatkozva rá, hol hivatkozás nélkül - lépten-nyomon ebből a munkából származnak. Putnok történetének olvasójában óhatatlanul fölmerül a gondolat, hogy ez az alkotás tapasztalt szerzőre vall, hisz a történelmi dokumentumokban és az adatok kezelésében való jártassága rögtön szembetűnik. S nem csalatkozik az, aki arra gondol, hogy e nagyszabású vállalkozás megírásának tudományos előzménye is lehetett. Balogh Béla putnoki szolgálata előtt Harmacon volt református lelkész, s ott töltött évei alatt írta meg Harmac történetét. Harmac református kisközség a Rima völgyében, ma Szlovákiában található. Krónikása 1848-ig vetette papírra a falu históriáját. A bevezetőben ír a település középkori történetéről és a községi birtokviszonyokról. Ezt követően, két részre tagolva dolgozatát, részletesen feldolgozza a 100 éves egyház történetét (1. rész: 1748-1822., 2. rész: 18221848.). Forrásai az 1748-tól fellelhető egyházi anyakönyv és a protokollumok voltak. Mégsem puszta egyháztörténetről van szó, mert mindhárom egységben van egy-egy fejezet, mely a népélettel, a népszokásokkal, a népjellem alakulásával foglalkozik. Emellett az egyháztörténeti fejezetekben is számos néprajzi adatot talál a figyelmes olvasó. Terjedelmét tekintve ez az írás nem mérhető Putnok történetéhez, de a szerző igényessége, a forrásokra való pontos és szakszerű hivatkozása már itt is megmutatkozik. A szövegben gyakran hivatkozik Bartholomaeidesz híres munkájára Gömör vármegyéről, Béla király névtelen jegyzőjének krónikájára, egyházi okiratokra és más forrásokra. Balogh Bélának eme munkája mind ez idáig csak kéziratban volt olvasható, de a rimaszombati székhelyű Gömör-Kishonti Múzeumegyesület 1997-ben nyomtatásban is megjelenttette.

14 A Harmad krónika kéziratának három példánya ismeretes a kutatók előtt. Az egyiket - feltételezhetően az eredeti, több helyen javított példányt - Balogh Béla magával vitte Putnokra. Ez a putnoki református egyház tulajdona, fénymásolatát a putnoki 11 Balogh B., 1894.4. 12 Balogh B., 1894.4-5. 13 Balogh B., 1894.5. 14 Balogh B., 1997. 817