A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

WINTERMANTEL Péter: Szemere Attila hagyatékának orientalisztikai vonatkozású anyagai

Japán. Három felvonásban 160 színesen vetített képpel 18 mozgóképpel. írta: Szemere Attila. I. rész: Japán múltja. II. rész: Japán természeti csodái. III. rész: A modern Japán. Uránia Tudományos Színház, bemutató: 1904. április 23-án.

71 Feltehetőleg ennek az ismeretterjesztő, fényképekkel és mozgóképekkel illusztrált felolvasásnak a szövege volt Szemere Attila Japánról közreadott legnagyobb terjedelmű munkája. Maga a felolvasás szövege azonban nem maradt fenn - nem jelent meg a felolvasások szövegeit közreadó Uránia Kiskönyvtár sorozatban, és közgyűjteményekben sincs nyoma. (Az Uránia Tudományos Színház más japán témájú darabokat is bemutatott: ilyen volt Hopp Ferenc darabja, A Föld körül Szibérián át, és Strausz Adolf

72 műve, Az orosz-japán háború, melyet nagy sikerrel, több mint kétszáz alkalommal játszottak. Minden bizonnyal az Urániában, ezen darabok illusztrációjaként vetítettek hazánkban elsőként mozgóképet Japánról.) Szemere Attila japán és kínai tárgyú munkái Szemere Attila színes hírlapi írásai a Japánról és Kínáról szóló ismeretterjesztés érdekes, de korántsem egyedülálló darabjai. Ami például más Japánnal foglalkozó hírlapíróktól (így a Vasárnapi Újságban publikáló Sámi Lajostól és a Fővárosi Lapok számára 1876-77-ben Japánból tárcákat író Cziriák Károlytól - akiket pedig szerepeltetnek a magyar-japán bibliográfiák) Szemerét megkülönbözteti, az az igazából csak a jelen tanulmányban feltárt, ül. tételenként beazonosított és meghatározott, ezáltal értékelhetővé váltjapáni kéziratos hagyaték, a tudományos jegyzetek és feljegyzések. Igazi orientalisztikai munkásságról mégsem beszélhetünk csupán ezeknek a kéziratos anyagoknak okán, tekintve, hogy - jelenlegi ismereteink szerint - ezek közül hazatérte után nem adott közre semmit sem. Leveleiből pedig úgy tűnik, a nagy útnak már eleve esetleges későbbi tudományos tervekkel vágott neki: „...foglalkoznánk mindennel. Keresztül-kasul járni egész Ázsiát látni miindent s aztán alkotni egy olyan roppant művet, mely világirodalmi becsű legyen"; Először is Japánra gondoltam; 10 évig ott; aztán Chinában a nyelv és a nép ismeretével nagy sikereket lehetne elérni. A faj érdekel s a Chinában található »Dzungar« nyelvmaradványok nagyon bolygatják a fejemet"- írta még 1882-ben Angliából Thallóczynak, majd Jokohamából Herman Ottónak: „Úgy okoskodtam [...] örömmel tölték vala itt 6-7 évet szabad időmet tanulásra szentelve s aztán hazamenni sinolognak vagy más egyébnek"

7 . A Jokohamában készített japán tárgyú jegyzeteit vizsgálva szembetűnő, hogy ezeket a feljegyzéseket mennyire alapos, precíz munkával készítette, talán még a későbbi, „világirodalmi becsű' munka reményében. Hazatérte után itthon is foglalkoztatták még kinti vázlatai: „A mi a japáni munkát illeti, hidd el, hogy kemény elhatározásom írni. Spiegl (kinek bátyja meghalt) két napra Bécsbe ment s én itt ülök a tollat rágva. Csak az eleje megindulna, akkor aztán menne magától. De én eredeti kezdést keresek s azt nem találok."

14 Szándéka, hogy útjáról és a távoli országról írni akar, ismert volt: ,Azt 71 HOM 73.503.19, OSzK Színháztörténeti Gyűjtemény, ül. Plakát- és Aprónyomtatványtár, 1904/23. Uránia. 72 A neves közgazdász, etnográfus, Balkán-kutató (1853-1944) egy időben szintén szerkesztette a Revue d'Orient-et, az orosz-japán háború alatt pedig a török kormány mellett volt Meidzsi császár hivatalos megbízottja (azzal a feladattal, hogy a szultánt rávegye arra, ne engedje át az orosz hadihajókat a Dardanellákon, mely tevékenységéért később a japán Felkelő Nap rend tiszti jelvényét kapta). 73 Szemere Attila levelei Thallóczy Lajoshoz, 1. és 2. levél. Dzsungáriai-medence: táj Kínában az Altáj és a Tien-san között.; ül. Szemere Attila levele Herman Ottónak. I. h. 74 Szemere Attila levelei Thallóczy Lajoshoz. Uo. 46. levél, (dátum, hely nélkül) 811