A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

LOVÁSZ Emese: Hun és germán jellegű leletek Borsod megyében

közel volt ahhoz, hogy a fejedelmi udvart követő és vigyázó „elit" alakulatok a régi gepida arisztokrácia végzetét jelentsék.

30 A hunok azonban nem szállták meg a gepida területeket, sőt szemet hunytak a határok kiterjesztése fölött, de elképzelhető, hogy segítették is azt. Az Alföldön élő, földművelő és állattenyésztő lakosság a következő évtizedekben hun fennhatóság alatt lévő gepida urai felügyelete alatt és hasznára végezte dolgát, és élte megszokott életét. A területünkön ettől az időtől feltűnő hun tárgyak inkább csak a hunok hatására utalnak. Hejőkeresztúr közelében, a mezőcsáti út jobb oldalán nyitott homokbányában hamvasztásos sír leleteit mentette meg 1958-ban Kalicz Nándor. A kurgánszerű halomnak meghatározott dombon - 80 cm-es mélységből kerültek elő az égett csontok, mellettük egy arany és egy ezüst haj fürtkarika, 2 db edény, 25 cm távolságban egy bronz kolomp volt. Kerek csatkarikájú, megnyúlt peckű ezüstcsat, és egy füzfalevél alakú arany csüngő tartozott még a sírhoz.

31 Palkonyán, (Tiszapalkonya, Hőerőmű lakótelepének építésekor, ma Tiszaújváros) EÉNy-DDK irányítású, csontvázas, padmalyos sírban három vascsat, közülük kettő jellegzetes, hosszú, lehajló bronzpecekkel, ennek tövén négyszögletes pajzs alakban X alakú bevágással, és egy töredezett, hiányos tükör került elő. Ún. nomád tükör, hátlapján kis füllel, a szél és a belső kör között 12 bordával.

32 A Szirmabesenyőn E-D irányításban, kétélű kardjával, tőrével eltemetett harcos alacsonyabb rangú, hun szolgálatban álló tiszt lehetett. Torzított koponyája utal arra, hogy nem volt „született hun". A sírt magányos temetkezésként tartja számon a kutatás, a helyszínelési jelentések azonban arról számolnak be, hogy még két, hasonló tájolású sír került elő a fegyveres férfisírtól 15-20 méter távolságban.

33 Kistokajban a. hunok szolgálatában magasabb rangot elért férfi és asszonyának temetkezése került elő, nem hiteles körülmények között, homokbányászáskor. A leleteket röviddel egymás után hozta be a Herman Ottó Múzeumba, és adta el a lelőkörülményekről csak nagy rábeszélésre nyilatkozó „becsületes megtaláló". Az almandinbetétes aranylemezes csat, a díszítetlen lemezű ezüst csizmacsat, és a jó minőségű, besimított díszítésű korsó valószínűleg egy sírból származott. Másodszorra hozta a találó a tűzaranyozott cikádafibulákat, a szorítólemez nélküli ezüstcsatot, a félhold alakú szegecsekkel. A helyszíni szemle során a síroknak az időközben tovább művelt homokbányában már csak a körülbelüli helyét tudta megmutatni. A tél beállta miatt csak a következő év tavaszán került sor leletmentésre. Ekkor, nem messze az említett síroktól melléklet nélküli, bolygatatlan gyermeksír, és egy feldúlt női sír került még elő.

34 Mindezen körülmények, és a szirmabesenyői sír is arra utalnak, hogy a „magányos temetkezés" meghatározás többnyire nem helytálló. Sajnos, a szirmabesenyői, kistokaji és a hej őker esztúr i homokbányák helyén ma már hétvégi telkekkel körülvett tó található, így ezeken a helyeken tovább már nem lehet kutatni. A gepidák fölé átmenetileg helyezett hun vagy alán vezetők, és az újonnan kialakult gepida arisztokrácia férfiviseletéről szűkszavúan vallanak a régészeti leletek. A kisebb udvarházakhoz köthető családi temetőkben csak a pompás, sőt hivalkodó gazdagságot tükröző viseletben eltemetett nők és gyermekek nyugodtak. Ezen nemesasszonyi sírok jellegzetes ékszere a már funkcióját vesztett, szinte ízléstelenül nagyméretűvé vált 30 Bóna István, SzSzBmM I. 110. 31 Csallány Dezső: Hamvasztásos és csontvázas hun temetkezések a Felső-Tisza-vidéken. HOMÉvk. II. 1958. 1.1. 1-4, II. t. 1-la-lb, 2-3. 32 Csallány Dezső, HOMÉvk. II. 1958.

1.1. 8. 33 Megay Géza: Hun-germán sírleletek a Borsod megyei Szirmabesenyőről. AÉ 1952. 132-133. 34 HOM Adattár, Kistokaj. 252