A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

LOVÁSZ Emese: Hun és germán jellegű leletek Borsod megyében

ezüstlemez fibulapár. A fibulák, és az ugyancsak jellegzetes kísérőleletek keltezése nehéz, hiszen mint divatcikkek, legalább két évtizeddel túlélték a hunok bukását. Legkésőbbi változataik éppen a gepida nemesség hunkor utáni, délebbre költözésének bizonyítékai. „Maga a divat azonban annyira pöffeszkedően újgazdag, hogy kialakulása csakis a hun korra tehető".

35 A lemezfibulák kifejlődését és elterjedését már a századfordulón pontosan meghatározták. A Pontus-vidéken, a római provinciális fibulák hatására alakult ki a félkörös fejű és rombikus lábú germán fibula, melynek legkorábbi példányain a rombusz formájú láb mellett még megvan az aláhajtott láb. A félkör alakú fej a rugószerkezet elrejtésére szolgált, szinte a kezdetektől tág lehetőséget adva a változatos díszítési formáknak. A Szentistván határában előkerült gazdag női temetkezés a magyarországi, 5. századi leletanyagjellegzetes csoportjához, az ezüstlemezes fibulák köréhez tartozik. Nagyszámú párhuzama közül a Tiszalökön 1948-ban előkerült síregyüttes térben és időben is közeli. A sírlelet egyben jól példázza a többi „nemesasszonyi" temetkezés előkerülési körülményeit. Hiába temették titokban, félreeső helyen a páratlan ékszerek tulajdonosait: 1500 évvel később az újkori földmunkák, vagy a homokbányászás lett feldúlásuk oka.

36 A szentistváni lelet legnagyobb jelentőségét az adja, hogy szerencsés körülmények következtében hiteles feltárás során került elő. A tiszalöki sírt a találók elmondása szerint rekonstruálták, hasonlóképpen a Mádon, építkezés közben előkerült sírt. ÉNy-DK irányításban, 170-180 cm mélyen feküdt, csontjai teljesen elkorhadtak. A találók szerint a csontváz lábánál egy kétfülű edény volt, melyet széttörtek. A leleteket a Magyar Történeti Múzeum Régészeti Osztályára küldték, de eredeti helyzetükről a helyszíni szemlén már nem tudtak felvilágosítást adni.

37 A hazai kutatás a tiszalöki és a mádi leletek előkerülésekor kezdett foglalkozni a lemezfibulákkal. Kifejlődésük területének, és elterjedésüknek meghatározása mellett helytállónak tekinthető az a megállapítás is, mely szerint a Pontus-vidék ötvösműhelyeiben kezdték ezeket a fibulákat aranylemezekkel borítani, sokszínű ékkőberakással és granulációval díszíteni.

38 Az ezüstlemez-fibulákkal korábban legbehatóbban foglalkozó Beninger megállapításával, aki szerint a pontusi emlékanyagból elkülönített lemezfibulás emlékcsoport a nyugati gótokhoz köthető, már a tiszalöki és a mádi anyagot feldolgozó Kovrig Ilona sem értett egyet. Felismerte, Párducz Mihály nyomán, hogy Erdély jól ismert nyugati gót leletanyaga nem jelentkezik Magyarországon nagy számban. Az akkoriban újdonságnak számító malajdoki temetőben a gót hatást tükröző tárgyak: fibulák, csatok nemzetközi divatcikknek számítanak, nem gót közvetítéssel jutottak ide.

39 A marosszentannai temető anyagával való összevetéskor megállapította, hogy az ezüstlemez-fibulás sírok edényei, az a kevés, ami akkor ismert volt, és a marosszentannaiak semmilyen hasonlóságot nem mutatnak. Nem fordultak elő a marosszentannai temetőben nagyméretű lemezfibulák, 35 Bóna István, SzSzBmM I. 112. 36 Kovrig Ilona: A tiszalöki és a mádi lelet. AÉ 78, 1951. 113-120, 42-44. t. 37 Korvig Ilona, AÉ 78. 1951. 38 A lemezfibulák kutatástörténetéhez: Salin, B.\ Die altgermanische Thierornamentik. Stockholm, 1904.; Beninger, E.\ Der westgotisch-alanische Zug nach Mitteleuropa. Mannus Bibi. 51, 1931. 15-31., 125, 130.; Bierbrauer, V.: Zur chronologischen, soziologischen und regionalen Gliederung des ostgermanischen Fundstoffs des 5. Jahrhunderts. In: Völker an der mittleren und unteren Donau im fiinften und sechsten Jahrhundert. Wien, 1980. 131-142.; Ambroz, A, K.: Drevnosztyi epohi velikovo pereszelenyija narodov VVIII. vekov. Szovjetszko-vengerszkij szbornyik. Moszkva, 1982. 107-121. 39 Párducz Mihály: Der gotische Fund von Csongrád. Dolgozatok, Szeged XIV. 1938. 124-138. 253