A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

KOVÁTS Dániel: Zempléni Kazinczy-ünnepek 1859-ben

- a ki rektor - a nemzeti ünnepet szépirodalmivá s tudományosan mutogatta, hogy ez igy van jól, szentlélek isten! mily sok marhaság két professorban! - De az ünnepély meglesz, mikor: nem mondhatom a napját, mert elébb haza kell jőni az éneklőkarnak, mely oda van Nagy Lónyára, Lónyay János temetésére, vele értekezni, a készületre időt engedni. E szerint látod, hogy ez teljesen az ifjúság nemzeti ünnepe lesz, koránsem olyan, melyben iskola, város, kath és protestáns egyiránt résztvehetne; mert ha mi professorok sem birtunk egyesülni, hogyan hozzunk egy kalap alá annyiféle embert. Láthatod, hogy Kazinczy Ferencz gyermekeinek sem szólhatunk, mert itt nem lesz semmi egyéb oratoriumi ünnepecskénél a devalvátió miatt. - Igen szívesen veszszük pedig, ha te, az ifjúság barátja, magad is örök ifjú, részt fogsz venni tettleg azon dolgozattal, verssel és jelenléteddel is. - Én ugy gondolom jövő hét szombatján délelőtt lesz az ünnepély. Megnyitom s bezárom én; olvas Futó Mihály dicsbeszédet, többen - te is adsz - verset, lesz ének háromszor s az egésznek vége! - Látod Barátom, ez a dolgok állása! Mily rettentő sok ostobaság, félénkség, gyávaság lehetnek együtt okos fejekben."

34 A pataki főiskola imatermében tartott ünnepség programja végül így alakult: Erdélyi János mondott megnyitó beszédet, majd az „éneklőkar" Vörösmarty Szózatát énekelte, s Futó Mihály tartotta meg emlékbeszédét. Ezután Somosi István emlékkölteményét Porcs János adta elő, a kórus Erdélyinek Könyörgés című versével szerepelt, s elhangzott Fejes Istvánnak „Kazinczy százados ünnepén" című verse. Tóthpápai Sámuel verse után Székelyhídi József Tompa Mihály Kazinczy emlékezete című ódáját szavalta el. Az énekkar Kölcsey Himnuszával szerepelt újra, s Erdélyi János mondta el zárszavát. A „Norma" opera egyik dallama szerepelt befejező indulóként.

35 Ha már a kényszer ifjúsági ünneppé „degradálta" a pataki megemlékezést, Erdélyi az alkalom nevelő hatásának kiemelésére törekedett. Megnyitójában mondta: „Különösen, Nemes Ifjak! ti reátok kellé épen esni a hála kötelessége teljesítésének, a kegyelet adója megadásának, hogy KAZINCZY százados születési napján emlékünnepet szenteljetek. Ti bennetek még szív a szív, láng a láng, és osztatlan az érzékenység; s igy, a mint az iskola falai közt látlak is már, a magyar nemzet kiegészítő részéül érzitek magatokat. Ily lelki, testi épségért szerette a lelkes ifjút Kazinczy, emelte magához és méltatta bölcs beszédeire, barátságára. Ezért hitte ügye diadalmát az öreg szokás és avult kórság ellenében, hivatkozván mindenkor és szeretettel a jövendő nemzedékre."

36 Zárszavában utalt rá: „ma holnap harmadfél éve, [hogy] e sorok olvasója hozta emlékezetbe első (Sárospataki Füzetek. 1857. 373. lap.) a születési ünnepély megtartását..."

37 Zárszavát így fejezte be: „legyen üdvözölve főleg a M. T. Akadémia, ennek nagylelkű alapítói, vezetői, kik legujóbban a nemzeti ügy törhetlen apostolának, Kazinczy Ferencnek, a hála megadása körül oly híven fáradoznak. Az ő példájok hasson lelkesítőleg, minden hazafias, de különösen ifjú elmékre, hogy midőn pályaválasztáskor megérzendik a lélek sugallata mellett a kétség tusait magokban, egy percig se tétovázzanak, s mindig a jobb részt válaszszák. Igy 34 Erdélyi János 1962. 243-244. - Zsarnay Lajos (1802-1866) pataki tanár, rektor, később szuperintendens (püspök) volt, s a protestánsokat sújtó, 1859. szeptember l-jén kibocsátott császári pátens elleni november 15-i egyházkerületi tiltakozás miatt tartott a hatalom megtorlásától. Csorna Mihály (1807-1877) pataki diák, majd tanár volt, összeférhetetlensége miatt Erdélyi többször panaszkodott rá leveleiben. 35 A program megjelent: „Kazinczy Ferenc születésének százados ünnepe Sárospatakon a főiskola imatermében december 3. 1859" címmel 46 oldalas füzetben Sárospatakon 1859-ben. Futó Mihály (1835— 1909) 1860-ig tanult Patakon, később Hódmezővásárhelyre került; lelkész, egyházi író, szerkesztő volt. 36 Erdélyi János 1859. 10. 37 Uo. 39. 663