A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

SPÓNER Péter: A miskolci csizmadiacéh története a megalakulástól a céh felszámolásáig (1667-1872)

A 19. század folyamán a növekvő létszám mellett a céhes ipar hanyatlása a jellemző. A megélhetés egyre nehezebbé vált. A létszám növekedése mellett azzal is szembe kellett néznie a céhnek, hogy egyre kevesebben vállalták a legénykedést és a vele járó nehézségeket, ül. az egyre kevesebb reménnyel kecsegtető jövőt. A legények számának csökkenése a céhen belül is feszültségeket okozott. A céh öregebb mesterei úgy állapodtak meg, hogy csak azok tarthatnak legényt, akik már több mint három éve mesterek. Nemes Ambrus István csizmadiamester 1826-ban ez ellen panaszt emelt,

34 az 1813. évi rendelkezésekre hivatkozva, amely megparancsolja, hogy „a vándorló legények a mesterek közé minden részrehajlás nélkül osztassanak be". Erre a céh válasza az volt, hogy ez igaz, de mivel megfelelő számú legény nincs, „mivel annyi soha sincs, a mennyit a mesterek óhajtanának"

35 régi megállapodás, hogy az idősebb mesterek előnyöket élveznek. A fiatal mesterek problémáit úgy próbálták orvosolni, hogy a céh költségére hozathattak a városba legényeket, már persze, ha tudtak maguknak szerezni. A legények számának csökkenését a szegődtető könyv adatai alapján jól nyomon lehet követni.

36 Ez alapján a következőképpen alakult a század közepétől a legények létszáma: 1862 35 fő 1866 27 fő 1868 22 fő 1856 41 fő 1858 52 fő 1860 46 fő A számok egyértelműen mutatják a csökkenő létszámot. Ez még akkor is nagyon kevés volt, ha ekkor már a céh létszáma is csökkent. Ugyanakkor a legények fizetését is rögzítette a könyv, mely folyamatos emelkedést mutat, így próbálva vonzóbbá tenni a fiatalok számára a legénynek állást.

37 34 HOM HTD Ltsz. I. 76.2.44. 35 HOM HTD Ltsz. I. 76.2.44. 36 HOM HTD Ltsz. I. 76.2.75. 37 Annak ellenére is csökkent a létszámuk, hogy a Miskolcon tanult legények igen magas szintű képzést kaptak. Ebben a témában több anekdota forgott közszájon, melyek közül itt egyet említenénk: „Egy mesterlegény hosszas vándorlás után Kassán beállít egy mesterhez és munkát két. Hol tanultál fiam? - kérdi a mester. Mi... - mondaná a legény, de a mester közbevág: Ha ott fiam, akkor már fel is vagy véve. Leül a legény a banklihoz, dolgozik, dolgozik, de sehogysem akar menni a munka. Káromkodik a mester: Az apád azét-azát fiam, hát te azt mondtad, hogy Miskolcon tanultál, mégse tudsz dolgozni? Dehogyis Miskolcon, mester úr, Miska bácsinál - akartam mondani. No, ha ott tanultál nem is vagy igazi csizmadia, itt a vándorkönyved és mehetsz. " HOM Na. Ltsz. 675. 2. kép. Céhlegényeket toborzó felhívás. Kitöltetlen nyomtatvány a 19. század közepéről HOM HTD Ltsz. I. 76.2.49. Reprodukció: Kulcsár Géza 609