A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)
SPÓNER Péter: A miskolci csizmadiacéh története a megalakulástól a céh felszámolásáig (1667-1872)
nyozott és Borsodvármegye szendrői gyűlésében szeptember 7-én kihirdetett eredeti céhlevelét, hogy azt Borsodvármegye nemesi gyűlése újból kihirdesse". A fentebb említett újbóli kihirdetésre Borsod vármegye 1680. évi Sajószentpéteren tartott közgyűlésén került sor. Ekkor Somodi János, a cothurnáriusok (csizmadiák) céhének jegyzője újból bemutatta az 1667. szeptember 7-én, Szendrőn kihirdetett céhlevelét. 14 Az 1683-ban kiadott limitáció lábbelikészítőként már megkülönböztet külön vargát és külön csizmadiát. Vargák által készített lábbeliként említi a sarut, a bocskort, ugyanakkor a csizmadiák munkájaként a különböző bőrökből készült csizmát nevezi meg. Az árszabásból kitűnik, hogy a csizmadiáknak a vargáktól kellett beszerezni a bőröket. 15 Ezek alapján teljes bizonyossággal megállapítható, hogy a miskolci csizmadiacéh alapítási éve 1667. Az a tény, hogy a csizmadiák csak 1667-ben alapították céhüket egyáltalán nem jelenti azt, hogy előtte ne működtek volna csizmadiák a városban. Miskolc város jegyzőkönyvében már 1607-ben találkozunk egy csizmadiával, mégpedig egy „Csizmadia András" nevű emberrel, aki megvásárolta Szőcs Istvánnétól a város egyik lakóházát. 17 Négy évre rá szintén előfordul a városi jegyzőkönyvben egy „Csizmadia Mihály" nevű ember, aki a mezőn tanyázó pásztorokról levett valamilyen ruhafélét és ezért megköveti a magisztrátust. 18 Bár az, hogy lopásra kényszerült mutatja, hogy anyagi helyzete nem lehetett valami rózsás. Az azonban biztos, hogy a csizmákat nem a vargacéh tagjai készítették, hiszen azokat kötötték a céh szabályai, és azok megszegése kizárással fenyegetett. Valószínű, hogy kontár vargák esetleg tímárok foglalkoztak csizmakészítéssel, vagy esetleg betelepített csizmadiák, bár erre vonatkozólag semmilyen konkrét adattal nem rendelkezünk. A varga- és a csizmadiacéh viszonyát Miskolc város elöljárósága az 1669. február 21-én 19 kelt rendeletében szabályozta. Meghatározta a két szakma által előállítható lábbeliket, illetve a csizmadiáknak megtiltotta a bőrkikészítést. A CSIZMADIA CÉH FEJLŐDÉSE „Az öreg Avas a boráról, Miskolc a csizmadiáiról híres" A céh 1667-es alapításától kezdve a 18. század második feléig a céh létszáma, ha lassú ütemben is, de egyenletes növekedést mutat. A tagság robbanásszerű növekedése a 18. század utolsó harmadától indul meg, mely két okra vezethető vissza. Az első magyarázat a divat változása. A 18. században a csizma viselete minden társadalmi rétegben dominánssá válik, mely dominanciát a 19. század közepéig megőrzi. Természetesen ez jelentős keresletnövekedéssel is együtt járt, mely elsősorban a vargák és az általuk készített termékek kárára történt. A növekedés másik oka Miskolc fejlődésének felgyorsulása a 18. század folyamán. A város gazdasági szerepét tekintve az ország legfontosabb városai közé emelkedett. Miskolc lakossága a céh fennállása idején kb. 6-7-szeresére 14 Leveles E., 1924/199 sz. 3. 15 Leveles E., Uo. 1924/187. 4. 16 Szerencsére azóta előkerült a céh eredeti alapítólevele is, mely most a Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Dokumentációban található, továbbiakban HOM HTD Ltsz. 1.76.2.1. Ebből azt is tudjuk, hogy a céh a kassai csizmadiák szabályzatát vette át. 17 Marjalaki Kiss L, 1962. 108. 18 Leveles E., 1924/199 sz. 19 Dr. Magasházy B., 1924/217. 4. 605
