A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

SPÓNER Péter: A miskolci csizmadiacéh története a megalakulástól a céh felszámolásáig (1667-1872)

növekedett. Gazdasági jelentőségének növekedését a lakosság számának gyarapodása mellett a város vonzáskörzetének növekedése okozta.

20 Lakosság Tiszta vonzáskörzet Megosztott vonzáskörzet Összesen Pest-Buda 86 000 130 000 370 000 600 000 Debrecen 45 000 30 000 230 000 260 000 Miskolc 23 000 150 000 180 000 330 000 Kassa 13 000 140 000 60 000 200 000 Szeged 32 000 70 000 48 000 118 000 E két tényező együttes hatása okozta, hogy a csizmadiák száma a 18-19. század fordulóján már meghaladta a 400-at. A csizmadiák számának pontos megállapítása elég nehéz, mert a csizmadiacéh iratainak jelentős része a nagy miskolci árvíz során megsemmisült, a fennmaradt összeírások viszont különböző adatokat tüntetnek fel, minek oka, hogy a csizmadiák számbavételekor nem mindig számolták bele azokat, akik az ipar mellett mással is, így elsősorban szőlőtermesztéssel is foglalkoztak. Rémiás Tibor, aki Miskolc 18. századi társadalmát kutatta a következő adatokat közli:

21 1696 1698 1738 1764 1770 Csizmadiák száma 27 29 41 46 54 Vargák száma 13 10 15 13 3 A Miskolcon dolgozó összes iparos száma 125 122 147 161 247 Ugyanakkor a Herman Ottó Múzeumban Marjalaki Kiss Lajos hagyatékában található egy 1770-es összeírás, amelyben 99 csizmadiamestert említ meg. E szerint az öszszeírás szerint ugyanekkor a vargák száma 21.

22 A megyei levéltárban viszont szintén egy 1770-ből származó összeírás található, mely a mesterek és a legények számát egyaránt tartalmazza.

23 Eszerint abban az évben Miskolcon 180 privilegizált és 20 privilégiummal nem rendelkező ember űzte a csizmadiamesterséget.

24 Ez az összeírás azért érdemel külön is említést, mert tartalmazza a mesterek családi állapotát és gyermekeik számát is. Eszerint: - 31 családos - 3 nőtlen csizmadia dolgozott a városban - 8 özvegy 20 Bácskai V.-Nagy L., 1984. 45.; A tiszta vonzáskörzet lakossága kizárólag az adott város piacait vette igénybe, a megosztott vonzáskörzet pedig azt jelentette, hogy lakói több település vásárait is látogatták. 21 Rémiás T., 1994. 86. 22 HOM HTD Ltsz. 77.272.152. 23 Borsod Megyei Levéltár, továbbiakban BmL. IV. 1501/b. Sp. XXI. X.l 12. 24 Ehhez a számhoz társult még 80 segéd is. A privilegizált embereken a nemeseket és a tulajdonképpeni városlakókat értették, akik a város lakosságának mintegy felét tették ki. A privilégiummal nem rendelkezők közé pedig a jobbágyok és a zsellérek tartoztak. 606