A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

HECKENAST Gusztáv: II. Rákóczi Ferenc udvari tanácsa

II. RÁKÓCZI FERENC UDVARI TANÁCSA HECKENAST GUSZTÁV Rákóczi Ferenc herceg (az egykorú, praktikusan kétértelmű szóval: fejedelem) a kuruc hadsereg megszervezésével a klimieci táborban, közvetlenül a határ átlépése előtt kezdett foglalkozni. A függetlenségi harcot irányító államszervezet kialakítására már csak itthon, a szükségletek nyomására és a körülmények szabta lehetőségek között, fokozatosan kerülhetett sor. Ez az államszervező munka 1703 július végén, a Debrecen melletti sámsoni táborban kezdődött meg, 1703 októberében a tokaji, majd 1704 februárjában a miskolci táborban folytatódott, és lényegében 1705 szeptemberében, a szécsényi országgyűlésen fejeződött be. Ez az országgyűlés kodifikálta a függetlenségi harc államformáját, a rendi konföderációt, választotta Rákóczit annak vezérlő fejedelmévé, s állított melléje Szenátust a belpolitika, Gazdasági Tanácsot a kamarai ügyek intézésére. Nem avatkozott a szécsényi országgyűlés a külügyek és a hadsereg irányításába, ezek a kor felfogása szerint vitathatatlanul uralkodói előjogok, sem a hadsereg ellátását biztosító Országos Főhadbiztosság és az állami kommunikációt ellátó posta működésébe. Óhatatlanul felmerül a kérdés, mi látta el, kik látták el a Szenátus és a Gazdasági Tanács feladatkörét a szécsényi országgyűlés előtti két évben? Rákóczinak Sámson óta volt kancelláriája és udvara, olyan, amilyen. Az udvari kapitány (Buday István, Tokaj óta Vay Ádám) feladata az udvar mindennapjainak irányítása volt, a kancellária (Sámson óta Pápai János, Tokaj után Pápai és Ráday Pál) nem győzhette az ország problémáit. Egyszerűen nem lehettek felkészülve erre az új feladatra, nemcsak szakismereteik hiányoztak, országosan elismert tekintélyük sem volt. Itt lép be gondolatmenetünkbe, és talán nem nagyképűség azt állítani, Rákóczi gondolatmenetébe is, egy Udvari Tanács szükségessége. Ha nem is országosan, de legalább megyei körökben ismert tanácsosoké, akik illetékesek lehetnek országos ügyekben és akik hitelesen képviselhetik a fejedelem elképzeléseit. Létrejött tehát az Udvari Tanács, minden jel szerint 1704 februárjában a miskolci táborban, és Rákóczi mellett állt, képviselte elgondolásait, megvalósította szándékait, egészen a szécsényi országgyűlésen bekövetkezett bukásáig. Ha ezek után a szakirodalomhoz fordulunk, meglepetéssel állapíthatjuk meg, hogy 1950 előtt nem vett tudomást az Udvari Tanácsról. Nincs nyoma Thaly Kálmán számtalan írásában és nem tud róla Márki Sándor életrajzi monográfiája sem. Tudtommal én említettem először, meglehetősen negatív tartalommal: „Nem ismerjük... az 1704 nyarán feltűnő fejedelmi tanács hatáskörét és személyi összetételét."

1 Fennmaradt levéltári anyagáról Maksay Ferenc számolt be: „1704 nyarától írásos nyoma is van az akkorra már állandósult tanács (Excelsum Consilium) működésének... elsősorban a hadsereg el1 Heckenast G.1953. 65. 559