A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

TOMKA Gábor: Közép és kora újkori településrészlet Mohi mezőváros belterületének peremén (Jelentés az M-30-as autóút 41. számú lelőhelye I. és IV. munkahelyének régészeti feltárásáról)

csak különleges szerencsével találhatjuk is meg, a tárolóhelyek egy része bizonyára régé­szeti nyomokat is hagyhatott maga után: vermek, épületalapok (főként cölöpös épületek) előkerülése várható. Az aklos- és ólaskertek az állattartó épületeknek (ól, istálló, karám és/vagy akol) és a takarmány tárolására szolgáló építményeknek (színek, fészerek) adtak helyet (Tálasi 1972, 75). Itt a kert kényszerítő ereje az eddigiekkel ellentétben kettős irányú: nemcsak az illetéktelen behatolástól véd, hanem meggátolja a jószág elbitangolását is: e kettős szerep építészeti következményeinek régészeti nyomait eleddig még nem sikerült igazol­ni. Ha a kerten belül épület nem állt, a növénytermesztés lehetősége mellett felmerülhet az egyszerű állatösszetartó (karám) funkció is. A két funkció elválasztását tovább nehe­zíti az a közismert gyakorlat, hogy az egykori karám megtrágyázott, televény földjét nö­vénytermesztésre (mégpedig célszerűen először a legértékesebb, azaz kerti növénykultú­rák magas hozamának elérésére) hasznosíthatják. Belterjesebb állattartás esetén a kertben épületek állhattak. Esetleges alaprajzi eltérésükön túl az istállóépületek vizsgálatánál eredményekkel járhat az Árpád-kori karámoknál bevált foszfátanalízis (Laszlovszky 1982, 283). A szálláskert a lakóház telkéhez tartozó második beltelek, amelyen a gazdasági ud­var minden létesítménye helyet kap {Tálasi 1972, 75). Az újkorban a településmagtól csoportosan elkülönülő, vagy azt övezetszerűen körbevevő szálláskertek jellegzetes, az Alföldre jellemző településformát alakítanak ki. A szálláskertben nyílt tűzhellyel fűtött, lakható istállók, fedetlen aklok, színek állnak, tárolóvermek és kút helyezkedhet el rajta (Szabó I. 1969, 150-152). A néprajzi leírások alapján az ebbe a típusba sorolható kertek régészeti nyomai bizonyára meglehetősen pregnánsak. A várható jelenségek alig külön­bözhetnek egy szokványos beltelek feltárásánál tapasztaltaktól, mindössze a lakóház hiá­nya vagy silány kivitele utalhat a különbségre. Györffy István az 1920-as és 30-as években alakította ki azt az elméletet, ami sze­rint a második beltelek nomád kettős településrend maradványa lenne {Györffy 1943, 80, 82). A kertes települések kiváló kutatójának hipotézisét a szakirodalom egy része átvette, sokat forgatott településföldrajzi kézikönyvben is megtalálhatjuk (pl.: Mendöl 1963, 226-228). Néprajzkutatók mutattak rá az ilyen típusú települések európai megfelelőire (Hofer 1957, 406-421). A tágabb európai környezet településfejlődésével való összeha­sonlítás érlelte meg azt a gondolatot, hogy a kertes települések kialakulását a későközép­kori magyar szarvasmarhaexport igényeivel magyarázza, s így gazdasági előfeltételét csak a 14-15. századtól lássa megalapozottnak. Az ólaskertes és szálláskertes település­típus kialakulását a 14. század második felétől meginduló, a 15. század második felében fellendülő, csúcspontját a 16. században elérő marhaexport (Belényesy 1961, 62, 76-77) megnövekedett igényeinek kielégítése hívhatta életre (Major 1960, 51; Szabó I. 1969, 153-154, Hoffmann 1975, 297, idézi Szabó L. 1986, 586). A középkori falvak történész kutatói nem igazolták a kétbeltelkes falvak középkori meglétét: a feltételezett honfoglalás kori szállások és az igazolt kétbeltelkes települések közötti közel ezeréves űrt nem lehetett kitölteni (Szabó I. 1969, 151). Számos példa is­meretes arra, hogy a törökkor előtt még utcás falvak halmazos-kertes falvakká alakultak át (Maksay 1971, 92); összezsugorodott belsőségű halmazfalu és a kertes rendszer sem igazolható a törökkor előtt, legfeljebb - a földrajzi körülmények hatására - helyenként külső, a belsőségtől távolabb elhelyezkedő gabonáskertek fordulhattak elő (Maksay 1971, 101). A kétbeltelkes településekről a régészet az írott forrásoknál korábbi adatokkal is szolgálhat: a 20. század első felében még megfigyelhető volt, hogy a törökkorban - fel­428

Next

/
Oldalképek
Tartalom