A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

DANKÓ Katalin–FELD István–SZEKÉR György: A régészeti kutatások jelentősége a sárospataki vár építéstörténetének felderítésében

kanták, amelyek egy, a védőmübe vezető másik hídépítménnyel hozhatók kapcsolatba (1. kép). Részben az előző munka folytatásának tekinthető a mai várudvaron végzett feltárás, mivel a Vörös-torony körüli „teknő" kiterjedt annak északkeleti oldalára is, ahol ugyancsak megvannak a többágú lőrések. A torony díszes reneszánsz kapuzata előtt egy mély, falazott árok került feltárásra, melynek északkeleti támfala minden bizonnyal később épült a déli várfalhoz csatlakozó palotaszárnyhoz. Későbbinek bizonyult a toronynál az árok aljára alapozott hatalmas pillér is, melynek csak lábazati része maradt meg a későbbi feltöltésben (2. kép). Végül napfényre kerültek a kapuküszöb hídpersely köveinek csonkjai, sőt az egykori híd tartócölöpjeinek maradványai is.

19 Az ásatások az udvar burkolása előtt kiterjedtek a 19. századi folyosókkal övezett várudvar egészére. Itt a jelentős újabb kori feltöltés alatt átlag 120 cm-es mélységben egységes kőburkolat formájábanjelentkezett a reneszánsz járószint. Kibontásra került a 17. századi kútház alapozása és felmenő fala, továbbá az északi árkádos folyosó és a keleti palotaszárny csatlakozásánál egy kőből épített íves faltömb, mely minden bizonnyal egy külső lépcsőt hordott. Előkerültek egy 17. századi csatornaépítmény maradványai is. A külső ásatások másik nagy feladata a nyugati és az északi palotaszárnyak előtt húzódó, ugyancsak a 19. század első felében betöltött, széles, falazott árok feltárása volt. A sziklás altalajig végzett földkitermelés során délen került elő egy, a várfalhoz csatlakozó boltozott építmény, mely az előkerült leletek és faragott kőtöredékek alapján a 17. században épült és a közeli ágyúöntőház raktára lehetett. Kibontakoztak a legkorábbi nyugati kapuhoz tartozó híd átboltozott pillérei s végig láthatóvá váltak a „belső várat" a „külső vártól", azaz a fallal övezett városrésztől elválasztó bástyás fal korai lőrései is. Végül az árok északkeleti fala alatt egy középkori épület sarka volt megfigyelhető, melynek feltárására mindeddig nem volt még mód. Az épületbelsőben ugyanakkor mindeddig viszonylag korlátozott mértékben folytak ásatások. A déli palotaszárny 19. században elbontott keleti vége pincéjét a Vöröstorony előtti árok kutatásával kapcsolatban tárták fel. Kiderült, hogy keleti végfala egyértelműen később épült hozzá a déli várfalhoz. A Vörös-torony legalsó szintjén (2. kép) a korábbi járószintek meghatározására történt kísérlet, feltárásra került egy addig ismeretlen sziklaverem és megtörtént a délkeleti sarokban lévő kút kitisztítása.

20 Végül a legújabban a déli és nyugati kastélyszárnyak - szerencsés módon alápincézetlen - találkozásánál végzett ásatások egyrészt azt bizonyították, hogy a „belső vár" külső falát erősítő déli „félbástya" sohasem volt belül nyitott, s eredetileg volt egy 17-18. században betöltött alsó szintje is. Belső zárófalának elbontására akkor került sor, amikor e részen, az említett déli palotaszárny nyugati végfala előtt megépítették a vár konyháját. Mind az egykori középső kürtőjét illetve a boltozatot tartó négy vaskos pillért, mind pedig a közöttük feltárt téglalap alaprajzú falazott tüzelőpódiumot - a tulajdonképpeni sütés-főzés színterét - a bolygatatlan altalajba alapozták (1. kép). Korábbi építmények vagy korhatározásra alkalmas leletek nem kerültek elő. Sorra véve a másik régészeti módszer, a falkutatás eredményeit, mindenekelőtt arról kell szólni, ami szorosan kapcsolódik az előzőekben áttekintett ásatási megfigyelésekhez. Mint arról az már szó esett, e földmunkák eredményeképpen vált vizsgálhatóvá a Vörös-torony alsó része és a várfalak ahhoz kapcsolódó szakasza. Ennek során vált minden kétséget kizáróan megállapíthatóvá, hogy a várral foglalkozó szakirodalom egy 19 Détshy Mihály: A sárospataki vár helyreállítási munkái 1963-1972-ben. Magyar Műemlékvédelem 1971-1972. Bp. 1974. 258. 20 uo. 274. ill. 264. 380