A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

DANKÓ Katalin–FELD István–SZEKÉR György: A régészeti kutatások jelentősége a sárospataki vár építéstörténetének felderítésében

3. kép. A Vörös-torony l/A szintje védőfolyosójának alaprajza (jelkulcs: l. a 2. képnél) részének kedvelt megállapításával szemben a várfalak nem takarják a torony lőréseit, inkább az utóbbiak kifejezetten a falak vonalához alkalmazkodnak. Sőt, a várfalak délen és keleten azonos alapozásúak és egybe is épültek a torony falával, még ha ez a déli fal 19. századi visszabontása és az ezzel kapcsolatos toronyfaljavítás illetve az északi Lorántffy-loggia emelése miatt a felső részeken ma már nem is látható egyértelműen. Mindezt Kovalovszky Júlia már 1963-ban megállapította, megfigyelése azonban 1989-ig az ásatási dokumentációk titka maradt.

21 Úgy véljük, e megállapítás helyességének alátámasztására elegendő néhány pillantást vetni a Vörös-torony legújabb alaprajzi felméréseire (1-3. kép).Különösen meggyőző e vonatkozásban az alsó, pinceszint illetve az l/A emelet folyosója lőréseinek elhelyezkedése, de ezt bizonyítják a földszint és az I. emelet keleti várfalat oldalazó ágyúlőrései is. Jól látszik, hogy a lőrések végigpásztázzák a várfalakat, megfelelnek azok irányításának, bizonyítva, hogy a torony és a várfalak egykorúak és egységes elképzelésnek megfelelően épültek. A Vörös-torony felmenő falainak kutatása azonban számos, az ásatástól teljesen független megállapítást is eredményezett. Mindenekelőtt kiderült, hogy a három alsó szintje teljes egészében, sőt a II. emelet falainak egy része is egyetlen építési periódus eredménye, ha ez - legalább - két építési fázisban valósult is meg (7., 9. kép). Az alsó szintek összes nyílása és boltozata egyidősnek bizonyult a külső és belső főfalakkal, később itt csupán jelentéktelen módosításokra került sor, melyek felsorolásától most elte21 L. a 10. jegyzetben i. m. 83., 77. jegyzet, illetve a 11. jegyzetben i. m. 173-174. 381