A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

WOLF Mária: A földvárkutatás jelenlegi helyzete, a borsodi földvár

A kisvárakkal kapcsolatos nézetét, a témában való továbblépés lehetőségét fejtette ki például Kubinyi András

29 és Engel Pál is.

30 A legutóbbi összefoglaló munka azonban mégsem ebben a témakörben született meg. Bóna István az ispáni várak kutatása, a korai, 10-11. századi várépítészet terén elért eredményeket összegezte, fejtette ki velük kapcsolatos véleményét. Többek között azon meggyőződésének is hangot adott, hogy az ispáni várakkal kapcsolatban sem helytálló a földvár elnevezés, hiszen ezek sánca kivétel nélkül mind föld-fa konstrukcióból áll, nem is beszélve az írásos források azon gyakorlatáról, miszerint a földvárnak csak az elpusztult, használaton kívüli várakat nevezték. Ispáni várainkra tehát az általunk vizsgált, virágkorukatjelentő időszakban semmiképpen sem ezt a kifejezést használták.

31 Összegezve tehát megállapíthatjuk, hogy míg a '80-as évek közepéig az ispáni várak, ezeknek is a régészeti feltárása, addig az azt követő időszakban inkább az újonnan felfedezett kisvárak, illetve az általuk felvetett problémák álltak a kutatás előterében. A terepmunkák a földvárfelmérésekre, terepbejárásokra korlátozódtak, ennek elsősorban a szűkülő anyagi lehetőségek voltak az okai. A nagy munkák, az elért eredmények kiértékelése, interpretálása a különféle folyóiratok hasábjain, szakmai konzultációk keretein belül folytak. Szakmánk küszködött, vitatkozott önmagával, az egyes várak keltezését, tipologizálását illetően, Anonymus-szal, a Névtelen mai napig a tudományos köztudatban élő igen gyakran hamis történeteivel, a történészekkel, akik tisztelet a kivételnek, még mindig makacsul ragaszkodnak abbeli nézetükhöz, hogy a régészet a maga sokszor tényleg bizonytalan keltezési lehetőségeivel e témakörhöz sem tud érdemben hozzászólni.

32 Magam egy szerencsés véletlennek köszönhetően éppen ebben az időszakban kezdhettem el feltárni a borsodi földvárat, amely a mai Magyarországon az utolsó, a beépítetlen területre eső, tehát jól kutatható ispáni várak között. A borsodi földvár Miskolctól mintegy 30 km-re É-ra, a Bódva folyó partján, egy lapos szikladombon helyezkedik el. A domb kb. 15 m magasan emelkedik a folyó szintje fölé, 205x105 m-es platóját vették körbe egykor a vár sáncai, amelyek a K-i és a Ny-i oldalon maradtak meg legépebben. Ezeken a helyeken mintegy 5 m-rel magasodnak a várbelső mai szintje fölé. A várat három irányból a Bódva és annak mocsarai védték, a bejárata tehát feltehetőleg a D-i oldalon lehetett. Itt helyezkedik el a várral azonos dombon, de annak sáncain kívül a műemlék jellegű református templom. Ez mai formájában a 18. század végén épült, Árpád-kori eredete azonban az itt előkerült leletek alapján valószínűsíthető. A várat Anonymus említi először Gesta-jában: Árpád a honfoglalás során Bors vezért küldte ki erre a területre, hogy a Tátra hegyéig kémlelje ki a vidéket. Bors ezt követően a környék lakosságát összegyűjtve, alkalmas helyen, a Bódva partján várat építtetett, amelyet az ő nevéről Borsodnak neveztek el. Árpád Bors vezért tette meg ispánnak ebben a várban, rábízva a vidék gondozását.

33 Az anonymusi hagyománynak megfelelően a korábbi történetírás nem kételkedett a vár honfoglalás kori eredetében, és jelentőségét a 29 Kubinyi A. 1989.290-302. 30 Engel P. 1984.9-14. 31 Bóna I. 1995.20-21. 32 A földvárkutatásban új lehetőséget jelent, hogy a '90-es évek elején szabaddá tették a hazai légi felvételek tanulmányozását. További távlatok nyílnak e témakörben is a térinformatikai módszerek használatával. Magam legutóbb erre tettem kísérletet: Wolf M.: A felsőzsolcai földvár és környezetének térinformatikai rekonstrukciója. In: Emlékkönyv Kubinyi András 70. születésnapjára. Nyomdában. Mindez azonban nem annyira a jelen, mint inkább a jövő. 33 Anonymus 1977. 32. 107.; vö. Gyórffy Gy. 1963. 737. 319