A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)
LOVÁSZ Emese: Hun és germán jellegű leletek Borsod megyében
kat tartalmazó gazdag női sírjait a kutatás már korábban is a gepidákkal hozta kapcsolatba. A gepidák 454 előtt a Csörsz-ároktól E-ra eső területeken éltek, a hun kori gepida arisztokrácia asszonyaihoz köthetők az ezen a területen előkerült sírleletek. A lemezfibulás női sírok keltezésére különböző kísérletek születtek. Mádot, Tiszalököt és Kosino-Barabást (ebben az egymásutániságban) J. Tejral az általa meghatározott D 2 , D 3 fázisba sorolva, közvetlenül 450 előttre keltezi. 105 V. Bierbrauer az általa D 2 b, Laa/Bakodpuszta fázisba sorolja Dindesti-Dengeleget, Mádot, Tatabányát. Lomot, Stettent és Gyulavárit, 440-450 közé keltezve. Barabást, Kiskunfélegyházát, Tiszalököt és Székelyt az általa D 2 /D 3-nak nevezett fázisba, 450 körűire keltezve. 106 Bóna István véleménye szerint a Felső-Tisza-vidék ezüstfibulás leleteinek egy része talán már 455 után került a földbe. A Dengeleg-Dindesti sírleletet a tiszalöki és a székelyi fibulák közötti átmenetnek értékeli. A gyulavári, hódmezővásárhelyi, iloki m ezüstfibulás ékszeregyütteseket a hunok leverése után győztesen előrenyomuló gepidák hagyatékának tartja. 108 A nagyméretű lemezfibulák (és a lemezfibula alapon, aranylemezzel bevont, kőbetétes példányok is) az 5. század nemzetközi divatját reprezentálják. Elterjedésüket a Kárpát-medence 454 utáni településterületeire vetítve a következő kép rajzolódik ki. Gepida településterülethez köthető: Makó, Perjámos, Hódmezővásárhely-Sóshalom, Gyulavári, Arad, Dengeleg, Szilágysomlyó, Barabás, Székely, Balsa, Tiszalök, Mád, Szendrőlád, Szentistván fibulája, illetve leletegyüttese. Skír területhez Bakodpuszta, Kiskőrös, Kiskunfélegyháza, Kolut-Küllőd, keleti gót területhez Regöly, Dombóvár, Ilók és Szabadbattyán leletegyüttese. Svéb területhez Léva, Tatabánya és Esztergom anyaga. Mindezek után annyit mondhatunk, hogy a nagyméretű, lemezes fibulák, és azok kísérőleleteinek viselői a Kárpát-medencében a hun kori germán arisztokrácia asszonyai voltak. A fibulatípus dél felé való terjesztésében nagy szerepe volt a hun kor után uralomra kerülő és területeket hódító gepidáknak, a női viselet keleti, az iráni világ'felé mutató elemei pedig az alánok esetleges szerepére hívják fel a figyelmet. 105 Jaroslav Tejral. Zur Chronologie der frühen Völkerwanderungszeit im mittlerem Donauraum. Arcaeologia Austriaca 72, 1988. 295. 106 Volker Bierbrauer. Das Frauengrab von Castelbolognese in der Romagna (Italian). Zur chronologischen, ethnischen, und historischen Auswertbarkeit des ostgermanischen Fundstoffs des 5. Jahrhunderts in Südosteuropa und Italien. In: Jahrbuch des Römisch-Germanischen Zentralmuseums, Mainz 38. 1991/2541-593. 107 J. Brunsmid: Arheoloske biljeske iz Dalmacije i Panonije. In: Vjesnik hrvatskoga arheoloskoga druStva. NF. 5, 1901. Zagreb. s. 160. Abb. 116.; Germánén, Hunnen... 223. V. 10. 108 Bóna István, SzSzM Régészeti emlékei I. 73. 263
