A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

VÖRÖS István: A szirmabesenyői császárkori telep állatcsontmaradványai

A tehenek 103,8-109,3 cm, a bikák 111,4-117,2 cm, az ökrök 123,5-127,3 cm magasságúak voltak. A mérhető szarvasmarhacsontok közel 60%-a kisméretű tehéncsont. Egy bika mc dist. epiphysisén a trochleak legyezőszerűen szétállnak (dist. sz. 64 mm). Egy elülső első ujjperc (os ph. I.) felső része megnagyobbodott; az ízületi felületét hosszanti irányú kimaródott barázdák szabdalják, az epiph. medio-dorsalis peremén exostosis található. A szarvasmarha-maradványok anatómiai megoszlására (2. táblázat) jellemző, hogy a leletek 82,7%-a (546 db) postcaranialis vázcsont. A testrégiók szerinti megoszlását

2 tekintve a legtöbb maradvány a törzs-régióból van 41% 271 db. Az étkezésre hasznosítható törzs-régión (csigolyák, borda-sor) kívül a legtöbb lelet az ún. húsos végtag maradványai 26,8% 177 db. A lapocka-felkaron levő hús lefejtésekor a lapos scapulát széthasították, a vállizületet alkotó csontvégeket (scapula dist. + hum. prox. epiph.) pedig egyben fejtették ki. Ezek a település feltárt részén nem kerültek elő. A végtagcsontok közül a mellső (20% 132 db) és a hátulsó (18,4% 122 db) láb maradványai közel azonos arányban kerültek elő. Az ujjperecek száma kevés. A fartő-comb felső régióiból a csontokat jobban kibontották, mint a lapocka-felkar esetében. A kevés hasított csigolya mellett legnagyobb számban lehasított koponya/mandibula töredékek nagy száma alapján feltételezhető, hogy - mint a sertés és a juh(?) esetében - a fejből is főztek ételt, vagy étel „alaplevet". Vágásnyomok találhatók általában a bordavégek mindkét felületén. A metapodiumok alsó végét az ujjpercekkel együtt eltávolították. A csánkízület bontását hátulról és oldalról végezték (calc, astragalus, mt prox. epiph.), több mt prox. epiph. plantalis pereme lehasított. A 48 szarvasmarha egyed közül 4 két évnél fiatalabb, juventilis. 1 cca hároméves, subadultus, és 43 kifejlett, aduitus életkorú (4. táblázat). Ez az arány az élő szarvasmarha elsődleges hasznosítását jelzi. A bikák és az ökrök igavonó erejét a szállításban és a földmüvelésben egyaránt felhasználták. Egy mt dorsalis felületének mindkét végén faragás nyoma található (66. VII. szelv. 3/a gödör). A metapodiumok egy részének mindkét végét levágták. Kiskérődzők Juh 102 db- 18 egyed Kecske 7 db - 2 egyed A telep feltárt részéről kiskérődző szarvcsap nem ismert. A fej-régióból is - két maxilla kivételével - csak mandibula és alsófog került elő. A prostcranialis csontok közepes testméretű állatokból származnak (6. táblázat). A hosszúcsontok hosszméretéből Teichert módszerrel

3 számított juh, és Schramm módszerrel

4 számított kecske marmagassági értékek (cm): 2 Kretzoi, M. 1968. 230. 3 Teichert, M. 1975. Tab. 4. 4 Schramm, Z. 1967. 226