A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

VÖRÖS István: A szirmabesenyői császárkori telep állatcsontmaradványai

Csont Hossz Marmagasság Neme Faj rad 150 60,3 nőstény Ovis mc 133 60,4 nőstény Ovis 120 69,0 nőstény Capra fem

x 175 61,8 nőstény Ovis tibia* 202 60,8 nőstény Ovis mt 135 66,0 nőstény Ovis "hátulsó végtag összefüggő csontjai A juhmaradványok anatómiai megoszlását a 2. táblázat tartalmazza. A legtöbb maradvány az ún. húsos végtag régióból 66,7% - 68 db, annak is a hátulsó comb részéből (53% - 54 db) került elő (2-3. táblázat). Mind a scapula, mind a pelvis leletek kis számából úgy tűnik, a hát-lapockából és a fartő/combból a csontokat kifejtették. A 18 juh harmada, 6 egyed egy évnél fiatalabb korában került levágásra (4. táblázat). A kifejlett juhok tejét és szőrét (gyapját?) hasznosíthatták. 3. táblázat: Szirmabesenyő, állatcsont-maradványok testrégiók szerinti megoszlása (db) Fajok db Fej Törzs Húsosvégtag Száraz végtag Ujjperec Szarvasmarha 661 115 271 177 77 21 Juh 102 19 3 68 10 2 Kecske 7 4 2 1 Sertés 128 47 13 58 10 4. táblázat: Szirmabesenyő, egyedszám, életkorcsoportok szerinti megoszlása Fajok Egyed Infantilis Juvenilis Subadultus Aduitus Szarvasmarha 48 4 1 43 Juh 18 5 1 1 11 Kecske 2 2 Sertés 22 3 3 2 14 Ló 3 3 Őstulok 1 1 Gímszarvas 2 1 1 Vaddisznó 2 2 A két kifejlett kecskének csak egy-egy fejtöredéke, illetve húsos lapocka-része (hum-rad) és bőrben maradó lábközépcsontja (mc) került elő. A nőstény kecske 69 cm marmagasságú volt. A nőstény juhoknak 60,6-66 cm között volt a magasságuk. Sertés 128 db-22 egyed A sertéscsontok kis és közepes testméretű állatoktól származnak (6. táblázat). A koponyákat széthasították, de számuk a mandibulához képest alacsony. Egy lacrimale magassága 19 mm. Az M

3 h. 28-33 mm n-4. Egyes csontok hosszúságméretéből 227