A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

KEMENCZEI Tibor: A zöldhalompusztai aranyszarvas

garcinovoi, vettersfeldi ötvöstárgyakat trák műhelyek alkotásának véli.

20 Egy másik cikkében S. A. Skoryj azt írta, hogy a vettersfeldi lelet a szkíta-trák etnikumú agathyrsos nép erdélyi területéről származik.

21 A zöldhalompusztai aranyszarvassal foglalkozó kutatók szinte mindegyike megemlítette azt, hogy a leroskadó szarvasalak szinte pontos mása a garcinovoi préselőmintán látható. Ezért a két tárgyat közel azonos korúnak, azonos műhelyből származónak tartották. Fettich Nándor a Kr. e. 6. századra keltezte a garcinovoi leletet, s a Feketetenger melléki Olbia görög gyarmatváros műhelyében, szkíta ízlés szerint készültnek tartotta.

22 Ezután azonban a legtöbb kutató az 5. századból származó trák munkának határozta meg ezt a darabot. Legrészletesebben azt az elképzelést I. Venedikov fejtette ki, aki az 5-4. századi, állatstílusú, valóban trák, romániai-bulgáriai emlékekkel vetette össze a garcinovoi szarvas-, oroszlán-, madárfej-ábrázolásokat.

23 Elemzése azonban teljesen egyoldalú, mivel a Kr. e. 6. századi szkíta-görög művészet hasonló alkotásait figyelembe sem vette, noha az azokon szereplő állatalakok formai, technikai részletei ugyancsak összevethetők a garcinovoi préselőminta stílusjegyeivel. Természetesen az sem bizonyíték arra, hogy ez a tárgy trák mesterek alkotása, hogy az egykori Trákia területén került elő, hiszen ugyanúgy lehet import, mint Mark-Brandenburgban a vettersfeldi szkíta kincs. Mivel a garcinovoi préselőminta szórványlelet, más tárgyat nem találtak vele, korát, gyártóműhelyének a helyét csak stíluskritikai úton lehet meghatározni. Egyes díszítőelemei, formai megoldásai azonban az előázsiai-görög ötvösművészet nagyon hosszú ideig alkalmazott motívumkészletébe tartoznak, amelyekből a szkíta és a trák mesterek egyaránt merítettek. Az ábrázolásmód összességét tekintve azonban ma is helytállónak minősíthetők Fettich Nándor elemzései, amelyeket az azóta ismertté vált leletek is megerősítenek. A kárpát-medencei állatstílusú tárgyak korának, eredetének a meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy a szkíta művészetnek több alkotóeleme volt. A Kr. e. 8. század második felétől az Ural előterében, a Don vidékén élt nomád népesség emlékei közül ismerünk realisztikus stílusban megformált állatábrázolásokat, így többek között szarvasokkal, ragadozó madarakkal díszített csont-, bronztárgyakat. A Ciszkaukázus területén, a Kubán síkságán a szkíta-iráni állatstílus alakult ki a 7. század folyamán, amelynek a motívumkincsére a korábbi századokra visszanyúló iráni művészet elemei a jellemzők. A Kr. e. 7-6. század fordulójától a Fekete-tenger melléki görög gyarmatvárosok ötvöseinek volt meghatározó szerepe a szkíta stílusú tárgyak megformálásában. A zöldhalompusztai, tápiószentmártoni aranyszarvasok formai, technikai jellegzetességeit a kutatók egy része a Kubán-vidéki hasonló emlékekkel (Kelermes, Kostromskaja, KulOba) vetették össze. Ehhez hozzá kell fűzni, hogy az alföldi darabokkal pontosan azonos állatfigurák a sztyeppéi övezetben nem kerültek elő. Az említett Kubán-vidéki ötvösmunkák is azonban egyedülállóak, így egy-egy darab egyedi volta nem nyújt a gyártóműhely helyére bizonyítékot. A tápiószentmártoni, lábait maga alá húzó szarvasábrázolás a szkíta ötvösség iráni eredetű elemei közé tartozik, amely a sztyeppéi övezetben már a Kr. e. 8. század második felének az emlékanyagában is előfordul.

24 A hozzá legközelebb álló kostromskajai 20 Skoryj 1984. 95-96., 98-99. 21 Skoryj 1990. 37-38. 22 Fettich N., 1934. 48., 52. 23 Venedikov 1973. 73-74. 24 Clenova 1993. 68-69. 173