A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)
KEMENCZEI Tibor: A zöldhalompusztai aranyszarvas
aranyszarvas és a kelermesi párducfigura korát az orosz kutatás újabban a Kr. e. 7. század harmadik negyedére, végére adja meg. 25 A leroskadó, fejét hátrafordító zöldhalompusztai és garcinovoi szarvasábrázolás párhuzamai nemcsak a Kr. e. 5. század görög-szkíta ötvösmunkáin fordulnak elő, hanem ennél sokkal korábbi alkotásokon is. Az így megformált állatalak iráni eredetű motívum a szkíta művészetben. 26 így például a 4. kelermesi kurgánból előkerült, aranylemezzel bevont ezüsttükör hátán lévő ábrázolások között is van egy ugyanolyan pózban megformált állatfigura, egy kos, mint a zöldhalompusztai szarvasalak. A tükör a szkíta művészet egyik legkorábbi, iráni stílust tükröző alkotása. 27 A zöldhalompusztai szarvas agancsa alatt, a fül melletti felületen megformált kampós csőrű madárfejmotívum szintén összevethető a garcinovoi préselőminta hasonló ábrázolásaival. Ez a hasonlóság sem nyújt azonban bizonyítékot a késői, Kr. e. 5. századi származásukra. Hasonló madárfejmotívumok láthatók a Kr. e. 8. századi iráni ziwiyei kincs egyik aranylemezén, majd ez a díszítőelem a Kr. e. 7-6. századi sztyeppéi állatstílusú művészet egyik leggyakrabban alkalmazott elemévé vált. 28 Később az állatstílus más elemeivel együtt átvette, felhasználta ezt a trák művészet is. Több párhuzama található a zöldhalompusztai aranyláncnak is a keleti emlékanyagban. A Kr. e. 8. századi ziwiyei kincsben, a Kubán és a Dnyeper vidéki 5. századi szkíta emlékek sorában egyaránt előfordul sordott aranyhuzalból készített vastag lánc, Közép-Európában pedig a vettersfeldi kincs tartalmaz ilyen ékszert. 29 Az oroszlán, halalakok magához a lánchoz hasonlóan ugyancsak a szkíta ötvösség végső soron előázsiai eredetű, igen hosszú ideig használt formakészletébe tartoztak. A tárgyalt leletek alapján a két alföldi aranyszarvas olyan Kubán-vidéki, irániszkíta stílusban megmintázott ötvösmunkákkal mutatja a legszorosabb formai, díszítésbeli rokonságát, amelyeket korábban az orosz kutatás a 6. század második negyedére keltezett. Ezen a kormeghatározáson alapultak azok a vélemények, amelyek a kelet-magyarországi szkítakor kezdetét a Kr. e. 6. század közepére tették. A sztyeppevidéki korai szkíta emlékanyagban lévő iráni, urartui eredetű ötvösmunkák részletesebb elemzése alapján azonban ma már a szkíta kultúra kialakulása idejére szinte általánosan elfogadottá vált a Kr. e. 7. század közepe, sőt vannak a 8. század második felét feltételező vélemények is. 30 Az alföldi korai szkítakori emlékekkel számos rokon vonást mutató DnyeperDnyeszter vidéki erdős sztyeppe leleteinek a jellegéről, koráról is változott az orosz-ukrán kutatás korábbi álláspontja. Eszerint ebbe a régióba is eljutottak szkíta etnikumú népcsoportok, s ezek ottani megtelepedésének a kora a Kr. e. 7. század közepére tehető. 31 A magyar kutatás kormeghatározása a szkítakor kezdetéről az Alföldön teljesen következetes, logikus volt: az itteni szkíta típusú tárgyak nem lehetnek idősebbek, mint a keleti mintaképeik. A szkítakor kezdetére adott új időpont viszont lehetővé teszi annak a feltételezését, hogy a magyar Alföld területére már a Kr. e. 7. század második fele folyamán eljuthatott a korai szkíta típusú tárgyak használata. Természetesen nem állíthat25 Artamonov 1970. 22-23., 62-64. t.; Ilinskaja-Terenozkin 1983. 66-67.; Galanina 1987. 13. 26 Almandry 1965a. 149-160. 27 Artamonov 1970. 31. t.; Kisel' 1993. 215. ^ 28 Almandry 1965b. 906. 8. kép.; Goldman \91A-11 . 60-61.; Clenova 1993. 68. 17. kép. 29 Furtwángler 1883. 2. t.; Sulimirski 1978. 30-31.; Kovalev-Polin 1991. 36. 2. kép. 30 Galanina 1985. 116.; Ua 1987. 8. 15.; Kossack 1987. 84.; Medvedskaja 1992. 87. 31 Smirnova 1993. 106-108. 174
