A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)
KEMENCZEI Tibor: A zöldhalompusztai aranyszarvas
származhatnak. 12 Ennél valamivel fiatalabbnak határozta meg a zöldhalompusztai szarvasfigura korát K. Jettmar, aki ezt a Kr. e. 5. századra tette. 13 A magyar kutatásban Vékony Gábor fogalmazott meg Párducz Mihályétól teljesen eltérő véleményt. A két alföldi aranyszarvas technikai kivitelének, díszítőelemeinek egyes jellegzetességeit Kr. e. 5. századból származónak meghatározott iráni, trák ötvösmunkákkal hasonlította össze, s ebből azt a következtetést vonta le, hogy a zöldhalompusztai aranyszarvas a kisázsiai jón ötvösség alkotása a Kr. e. 6/5. század fordulójáról. 14 Az előbbi véleménnyel egyezően szintén a Kr. e. 6/5. század fordulója körüli időből származónak tartotta az alföldi szarvasfigurákat M. Dusek. Úgy vélte, hogy ezek formája, kivitele a szkíta művészet ábrázolásmódjától idegen. Készítőműhelyük trák területen lehetett, ahol az asszír-babilóniai és a görög jón stílus hatásai együttesen érvényesültek. Kereskedelem útján jutottak az Alföldre, s ott a hamvasztásosan temetkező trák népesség emlékanyagába sorolhatók. 15 Az eddigi stíluskritikai szempontokon túllépő elemzést szentelt a zöldhalompusztai aranyszarvasnak Kádár Zoltán. Zoológiai szempontból vizsgálta az ábrázolást, s azt a szkíta ötvösség stilizáltságában is életszerű kitűnő alkotásának határozta meg. 16 A Kubán-vidéki Kostromskaja kurgán leletei alapján már a legelső közlemények utaltak arra, hogy az alföldi szarvasfigurák pajzsot díszítettek, amely a fejedelem rangjának, hatalmának a jelképe volt. A Rieth részletesebben elemezte a szkíta pajzsdíszeket, s a dél-oroszországi darabokon (Kostromskaja, Kul-Oba, Kelermes) kívül a Mark-Brandenburgban talált szkíta vettersfeldi hal alakú aranylemezt, valamint a magyarországi szarvasfigurákat is közéjük sorolta. A zöldhalompusztai leletnél megemlítette, hogy a kis aranygombok is a pajzsot díszíthették. 17 A szkíta művészet szarvasábrázolásainak a stíluskérdéseit legrészletesebben az orosz-ukrán kutatás tárgyalta. N. L. Clenova 1962-ben megjelent munkája közölte az akkor ismert összes szkíta bronz, arany szarvasfigurát. A tápiószentmártoni darabbal kapcsolatban azt jegyezte meg, hogy formailag kétségtelenül rokon a Kr. e. 6. századi sztyeppevidéki leletekkel, de készítési helyével kapcsolatban nem foglalt állást. 18 A. I. Meljukova a bulgáriai garcinovoi préselőminta tárgyalása során utalt annak a szarvasábrázolásának és az alföldi darabok formai hasonlóságára. Ezt alapul véve egy művészeti iskola, a Kr. e. 5. század első negyedéből származó alkotásainak határozta meg őket. Készítési helyük szerinte a Fekete-tenger nyugati mellékének egyik görög városa lehetett. Ugyanerre a korra keltezte A. Manzewitsch is ezeket a leleteket. 19 Újabban S. A. Skoryj vont le a zöldhalompusztai és a garcinovoi szarvasábrázolások rokonságából következtetéseket. 0 a leroskadó állatábrázolásra a sztyeppevidéki certomliki és Tolstoj-mogilai kurgánokból előkerült arany nyakpereceken lévő figurákat hozta párhuzamként. Úgy vélte, hogy a Kr. e. 5. század első negyedére keltezhető garcinovoi préselőmintánál a zöldhalompusztai aranyszarvas archaikusabb stílusúnak látszik. A tápiószentmártoni szarvasforma hasonlóságát a szkíta leletekkel nem tagadva, mégsem tartja sztyeppevidéki eredetűnek azt. A tápiószentmártoni, zöldhalompusztai, 12 Sulimirski 1958. 519. 13 Jettmar 1964. 37. 14 Vékony G., 1972. 29. 15 Dusek 1974. 392-396. 16 Kádár Z, 1966-67.64-65. 17 Rieth 1971. 112. 18 Clenova 1962. 183. 19 Manzewitsch 1974-77. 76-77.; Meljukova 1976. 111. 172
