A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

RINGER Árpád: Miskolc és Borsod-Abaúj-Zemplén megye szerepe a magyarországi régibb kőkor kutatásban

zat alatt a tullapon, illetőleg fentebb látható aláírásukat, előttem sajátkezű névaláírásuknak ismerték el. Kelt Miskolczon, 1893 - egyezernyolcszáz kilenczvenhárom év január hó 14 - tizennegyedik napján. (P. H.) Dálnoky Nagy Barnabás, kir. közjegyző. IV. Nyilatkozat. Alólirottak ezennel igazoljuk, hogy 1891. évi augusztus havában Miskolczon Tek. Bársony János ügyvéd úr újonnan épített házánál dolgozván, az alsó pincze lépcső elhelyezésekor a sárga agyagban három darab dárda alakú kovakövet találtunk a háztulajdonos úr jelenlétében, mit is tőllünk azonnal elvett, és utasított, hogy kutassunk még egy keveset, hátha még ilyeket találunk. Rövid ideig tartó kutatásunknak azonban eredménye nem lett, ily kovanemű anyagot nem találtunk, azonban azt jó lélekkel igazoljuk, hogy ezen három darab (körülbelül ilyen alakú (rajzok) mintegy 24-25 cm. hosszú és mintegy 7 cm. széles) kovakövet, melynek különös alakján mi is csodálkoztunk, mi ástuk ki afelszintől lefelé mintegy 2 2 - 3 méter mélyen a pincze fenékből T. Bársony János ügyvéd úr miskolczi alsó papszer-utcza 18. sz. házánál. Melynek hitelére kiadjuk ezen sajátkezűleg aláirt nyilatkozatunkat. Nagy-Kőrösön, 1893 január hó 17. Előttünk mint tanúk: Szivos László, Váradi György m. k. Szivos Ádám. Gaál László m. k. " Herman Ottó a miskolci paleolitokat először a Természettudományi Társulat 1893. február 19-i ülésén mutatta be Budapesten. Majd kérésére az Országos Régészeti és Embertani Társulatnál 1893. február 28-án az akkori idők legnagyobb hazai régész szaktekintélye, Hampel József ismertette a leleteket. Itt történt, hogy a Miskolc környékének geológiai viszonyaiban különösen járatos Halaváts Gyula - egyik vezető geológusunk - kétségbe vonta Herman meghatározásának jogosságát, nevezetesen, hogy a szakócák chelléen (ma abbevillien), vagyis alsó-paleolit, sőt egyáltalán „diluviális" - jégkori - eredetűek lehetnének. Ezek ugyanis a Szinva pataktól néhány méterre, a Bársony-féle ház alapjaiból, 2,5-3,0 méter mélységből kerültek elő. így - érvelt Halaváts -, mivel alluviális, vagyis jelenkori üledékszintben feküdtek, semmiképpen sem lehetnek pleisztocén, ősemberi eredetűek. Ezzel robbant a bomba, s kezdetét vette az a sokszor személyeskedésig menő vita, ami végül is Herman fényes győzelmével zárult. Hermannál - Halaváts vesztére és régészetünk, valamint őstörténet-tudományunk nagy szerencséjére - megrendíthetetlenebb, konokabb vitázót nemigen ismert a hazai kortárs szakmai világ. Küzdelmekben gazdag életútjának ezt a csatáját - a Bársony-házi leletek jégkori eredetének és a magyarországi ősember létezésének bizonyítását - az utolsó magyar polihisztor 56 évesen kezdte meg és 72 éves volt, amikor a magyarországi prehistorikus ember léte a Szeleta-barlang világhírűvé vált 1907-es leleteivel megfellebbezhetetlen igazolást nyert. A 15 évnyi tudományos csatározás kellős közepén, 1899-ben - nem kis mértékben éppen a bükki ősemberkutatás céljából - hívták életre a város múzeumát, a BorsodMiskolci Múzeumot, amely 1953-tól viseli Herman Ottó nevét. 2 Herman, 1893.24-25. 10