A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

RINGER Árpád: Miskolc és Borsod-Abaúj-Zemplén megye szerepe a magyarországi régibb kőkor kutatásban

Az intézményt, fennállásának 100. évfordulóján, aligha lehetne méltóbban köszönteni, mint Hermannak az 1893-as Archaeológiai Értesítőben a Bársony-házi szakócákról írt értekezése zárógondolataival. Azokkal, amelyek magukkal ragadó tudományos látomásként kerültek egykor papírra, s amelyeket oly sok tekintetben valóra váltott a magyar régibb kőkor-, illetve őstörténet-kutatás, s melyek megvalósulásának egyik letéteményesévé éppen a Herman Ottó Múzeum vált: „Semmi kétség, hogy a miskolczi lelet sok évezreddel viszi előbbre - vagy inkább a hallgatag multakba vissza — Magyarország ősrégészetét, Miskolcz városa pedig és a Szinva völgyének torkolata, valamint az egész Bükk-hegység is, majd maga felé fogja vonzani ezentúl úgy az ősrégészet, mint a földtan híveit, kik a paleolith korszak pontos, a tudományhoz illő meghatározásainak helyein nem is lehetnek el egymás nélkül. "

3 Az utód, a szakember számára nem lehet felemelőbb érzés, mint e szuggesztív és lelkesedéssel teli sorokat olvasván, a bennük foglalt gondolatok megvalósulását számba venni, és a megemlékezés jegyében megosztani Önökkel, e tanulmány olvasóival az efölött érzett örömöt. A hosszú évtizedek során ugyanis Miskolc környéke, a Bükk hegység a világ őstörténet-tudományának valóban egyik méltán elismert kutatási térségévé vált. Az ős- és átmeneti kőkor régészete pedig archeológiánk egyik nemzetközi hírű területévé nőtte ki magát. Ennek - hazai és külföldi vonatkozásban egyaránt elismert - szimbóluma, büszkeségünk és egyúttal Miskolc egyik nevezetessége a Szeleta-barlang. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a magyar régibb kőkorkutatás miskolci születésének 100. évfordulójára 1991-ben rendezett nemzetközi konferencia kiemelkedő sikere. A világ távoli kutatóhelyeiről jöttek ide - Herman Ottó álmát valóra váltva - a korszakkal foglalkozó régészek és a régibb kőkor környezet-kutatásának specialistái. A konferencia előadásainak tanulmánykötete a jó ügy és a további nemzetközi együttműködés felkarolására, az őstörténet-tudomány franciaországi fellegvárában, Les Eyziesben jelent meg, a Francia Művelődésügyi Minisztérium támogatásával, a Herman Ottó Múzeummal és a Miskolci Egyetemmel közös gondozásban.

4 A következőkben dióhéjban tekintsük át, hogy miként jutott el - hosszas viták eredményeként - őstörténetünk a Bársony-házi szakócáktól a Szeleta-barlang feltárásának, illetve a rendszeres hazai őskökorkutatásnak a megindulásáig. Továbbá, hogy miért is lehet olyan gazdag a miskolci Bükk-vidék és a tágabb Borsod-Abaúj-Zemplén megye az ősember korának régészeti emlékeiben, és hogyan is összegezhetjük a kutatás kezdeteitől legfontosabb ismereteinket vidékünk régibb kőkoráról. Az 1850-es évek közepén, amikor Boucher de Perthes még javában küzdött igaza elismeréséért, már jó néhány élvonalbeli szakember nem kételkedett abban, hogy az emberiség múltja régebb mint hatezer év, amit két angol egyházfi, Ussher érsek és Lighfoot püspök számolt ki a Teremtés könyve alapján, még a XVIII. században. Azonban úgy gondolkodtak - talán Boucher de Perthes felfedezésének lekicsinylésére -, hogy ha élt is kontinensünkön, Franciaország területén az ősember, a Rajnán már aligha léphetett túl Európa belterületei felé. Ez volt az 1850-es évek általános felfogása, s különösképpen a német tudományosságé. 1862-ben e szellemben tartott előadást Budapesten Szabó József, a kor nagyhatású geológus szaktekintélye. Gondolatai - amit mindmáig annyiféleképpen nyilvánítottak előre vivőnek vagy éppen visszahúzónak, ahányan csak értékelésével foglalkoztak 3 Herman, 1893.24. 4 Ringer-Veres-Cleyet-Merle, 1985. 11