A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

CSÍKI Tamás: Az I. világháború gazdasági hatásai, a miskolci izraelita nagypolgárság az 1920-as években

Silberger Ármin az 1920-as évek közepén Csobádon 191 kataszteri holdon (149 hold szántóval), Ináncson 243 holdon (200 hold szántóval) gazdálkodott, amihez Csobádon egy 132 holdas bérlet (130 hold szántóval) is társult. Ez részben családi örökség, a gazdálkodás továbbvitele volt: Ináncson ugyanis 1895-ben Silberger Márton, harmadmagával, 780 hold földdel rendelkezett (ezen félszáz szarvasmarhával és 800 juhval kiterjedt állattenyésztés zajlott), amelynek harmadán folytatta és modernizálta a termelést Ármin, s amelyet, mint láttuk, jelentős, 100 holdon felüli földbirtokkal és bérlettel egészített ki. (A Silberger családnak Abaúj megye más településein is voltak földjeik, s talán jellemző, hogy a világgazdasági válság után Ármin a csobádi üzemeket számolta fel, s Ináncson, a családi birtokon folytatta a termelést. Ennek művelés alá vont területét csak néhány holddal csökkentette, amelynek kataszteri tiszta jövedelme 1935-ben 2881 aranykorona volt.) Ugyancsak jellemző Kohn Menyhért tevékenysége: a család már a dualizmus időszakában különböző ipari vállalkozásokkal próbálkozott Miskolcon, emellett Menyhért az 1890-es évek közepén egy 220 holdas bérlettel rendelkezett Alsókázsmárkon (35 szarvasmarhával és 300 juhval), amit a jórészt ebből származó jövedelmeiből megvásárolt és tovább gyarapított: 1925-ben 312 holdból állt birtoka, amihez Selyeben újabb 62 holdat vásárolt. (Ez utóbbit számolta fel a válság nyomán, míg az előbbin a legelőterületet bővítette, tehát extenzívebb gazdálkodásra kényszerült, s így a kataszteri jövedelme is csökkent: 1935-ben 1143 aranykorona.) Emellett az 1920-as években Szalonnán egy csaknem 200 holdas erdőbirtokkal rendelkezett, amit korábban Kohn Sámuel haszonbérletként szerzett meg (1895-ben ehhez kb. 100 hold szántó és 50 hold rét is tartozott, 200 sertéssel és 300 juhval, ezt azonban Menyhért, mivel máshol voltak a birtokai, nem művelte). (Az erdők jövedelme 1935-ben 337 aranykorona.) Szintén a legnagyobb birtokosok közé tartozott Kohn Gábor (az 1920-as években Galvácson 1338 hold földje volt 682 hold szántóval és 460 hold erdővel), Bródy Gyuláné (1925-ben Csermelyen több mint 1200 hold erdője, 131 hold legelője és 50 hold szántója volt, amit 1935-ben fia, Bródy Sándor irányított, s amelynek kataszteri jövedelme 2798 aranykoronát tett ki), Ungár Samu (ő is Csermelyen rendelkezett 129 hold szántóval, 35 hold réttel és 44 hold legelővel, illetve Nagyvisnyón 62 hold erdővel, 52 hold szántóval és 18 hold legelővel), Grósz Miksa (1925-ben Arlón, Borsodnádasdon és Szentsimonban összesen 781 hold erdője, 397 hold szántója, 102 hold legelője és 64 hold rétje volt), valamint a malomtulajdonos Majzler László (a '20-as években Gesztelyen létesített 500 hold szántóból álló bérletet, amit a következő évtizedben ugyanitt 100 hold szántóval és 20 hold legelővel egészített ki, így az összjövedelme kb. 7500 aranykoronára emelkedett. - Ez a példa mutatta, hogy a mezőgazdasági túltermelés s az árak csökkenéséből következő veszteség enyhíthető, ha a birtokos feldolgozott termékeket tud a piacra vinni, sőt az ezzel nyert pozícióelőnyt kihasználva majd a termelést is fokozni tudja.) Ugyancsak jellemző a miskolci izraelita birtokosok között, hogy a világháború után földjük vagy annak egy részének bérbeadásával egészítették ki jövedelmeiket. Jungreisz Andor a ládbesenyői és a szendrőládi birtokait, összesen 614 holdat adott ki az 1920-as években (1935-ben viszont maga gazdálkodott), miként az említett Kohn Gábor a teljes birtokát, Grósz Miksa a borsodnádasdi birtokrészt adta bérbe. (Utóbbi a válság hatására az arióit is, csupán a legértékesebb szentsimonit tartotta saját kezelésben, igaz, ennek szerkezetét át kellett alakítania: a szántóföld kiterjedése kb. a felére csökkent, amit a legelő növekedése ellensúlyozott.) Gencsi Samuné 350 holdas ongai birtokát adta ki tővé, ugyanakkor ezek a földek, mivel vásárlás vagy bérlet útján kerültek a használatukba, többnyire egy, illetve csak néhány tagban feküdtek, s ez szintén a gazdálkodás korszerűsítését biztosította.) 302