A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

HÁLA József–LANDGRAF Ildikó–SZÉKELY Kinga: Az aggteleki Baradla-barlang mondái

S hogy az utat Csillám majd el ne tévessze, Előtte mindenütt patak serkedeze, Melly végre kivitte őket napvilágra, A rég nélkülözött és szabad világra, Ármány pedig eltűnt a pokol éjjébe, És be burkolódzott annak rejtekébe, S ha megjelenik is gyakran bár a földön, Csak titokban jár a puszta temetőkön S vesztőhelyek körül, s gazokkal czimborál És becsben egyedül csak a roszaknál áll. Ez az eredete ezen nagy barlangnak, Mellynek igen mély nagy üregei vannak, És a benne levő csillogó kőtömeg Mind Csillám botjától érintve kövült meg, S voltak hajdan Ármány óriás kincsei, Aranyja ezüstje és drága kövei, Mellyel a világot készült hódítani, S az emberiséget igyekszett rontani, De kitartás s hűség meggyőzte cseleit, S hogy ne űzhesse e világon bűneit, Midőn párosulni akart a pokolba. Űzte őt Csillámnak hű kitartó karja, S ő nemzedék nélkül elevenen jutott A pokolba, hova tette által bukott. Csillám és Estike nagy boldogságokban Vissza vágyakoztak kedves hazájokba, Hol örök tavasz van, s szebbek a virágok, Csak ott virulhatott az ő boldogságok S lettek olly nemzedék törzs szülei, kiknek Meghagyták hogy egykor e földre jöjjenek, Hol ők a hűségnek szép példáját adták, És azt mindörökké a földön fentartsák. Meg is tartották, mert a mi hős eleink Legdicsőbb vitézebb első hét vezérink Ázsiából olly hű népet vezetőnek Ezen földre, a melly megfelelt nevének Mindég, és erényben s hűségében nagy volt, És becsületében nem esett soha folt. VII. A néprege szerint a mai Aggtelek helyén egy nagy város állott volna, a Baradlatetőn pedig egy gyönyörű vár, melynek aranyos fedele messze tündöklött és fénylett. A várban lakozó király sok harczi népet tartott, kikkel rabolva és gyilkolva járta be a környéket s temérdek kincset halmozott össze várában s az alatta lévő barlangban. Egykor valahol messze földön egy gyönyörű királyleányt ejtett zsákmányul, kinek szerelmeért minden kincsét felajánlotta, de hiába. A királyleány vőlegénye sok hiábavaló keresés után végre megtudta menyasszonyának tartózkodási helyét, és varázspálczájával felpattantván a várkapuk zárait, híveivel behatolt a várba. A király szolgáival a barlangba menekült, a hol aztán a fentemlített varázspálcza erejénél fogva szolgáival és összes kincseivel együtt cseppkővé változott; a királyleány természetesen megszabadult.

101 100 Tatár R, 1859b. 3-16. 101 SiegmethK., 1890. 8-9. 735