A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: A „föld népének” élete a Nagykaposi járásban Mária Terézia úrbérrendezésekor

toltak, egy pár csirkét adtak uraiknak, és a földesúr kenderéből is fontak családonként 2-3 font fonalat. A mogyorósiak imigyen vallottak: „Szokott rendi szolgálatjok nincsen, hanem csak amidőn parancsoltatik, és tőlük kitelhetik, némelykor minden második héten, némelykor minden harmadik héten két-három napot... gyalogszerben szoktak... szolgálni".

13 Más szolgálatot, adózást vagy ajándékot nem adtak uraiknak. Kilencedet sem. Mindezért az uraság évenként 7-9 pozsonyi mérő vetés alá való földet adott nekik használatra, mindig más-más helyen. Mokcsa földesurai 6-7 pozsonyi mérő szántót és 4-5 kaszáló rétet adtak alattvalóiknak, amiért egy-egy tyúkot és egy-egy zsákot kívántak ajándékba, és „télben-nyárban minden héten három napot szoktak szolgálni, hol gyalog, hol pedig marhával".

14 „Nagylelkűbbek" voltak Pinkóc urai. Évenként 6-10-12 pozsonyi mérő mag alá elegendő földet mértek, de azért a zselléreknek „amikor parancsolták, mindenkor" szolgálniuk kellett gyalog vagy két marhával. Ajándékot is elvártak tőlük: egy-egy tyúkot, lehetőleg karácsony táján. Kisszelmencen 7 zsellér kapott a földesuraktól 10-18 pozsonyi mérő vetőmag alá való földet, évenkénti osztásban, amiért alaposan meg kellett dolgozniuk. Nyiczky Ferencné „a nyári hónapokban egyvégtében két hónapig" úrdolgáztatta zselléreit, s kettejüktől egy szekeret kért jármolható barmokkal ez időre. Csathó József zsellérei „Szent János naptúl minden nap" robotoltak, télen pedig „minden második héten gyalog szolgálatot" tettek. A Tomsics uraké aratáskor és szénakaszálásakor mindennap az úrnak dolgoztak, azt követően pedig „amikor szükséges" volt, akkor „hajtattak".

15 Ez bizony nehéz szolgálat volt, még akkor is, ha a szántóföld mellé 6-8 kaszás rétet is kaptak használatra a zsellérek. Tegenye 3 házas zsellére és 6 alzsellére „télben-nyárban", hol ökörrel, hol gyalog, „minden hétben három nap" robotolt, s ezért „mért nekik az uraság ... három-négy pozsonyi mérő" alá való földet,

16 s két-három kaszás rétet. Ajándékot és kilencedet tőlük sem követeltek. Vajkócon négy úrbéres háztartás volt. Három kaszás kétszer kaszálható rétet kaptak, s két-három pozsonyi mérő földet évenkénti használatra. Mokcsai Pál ezért télbennyárban „minden második héten" szolgálatot követelt. A többi földesúr rendszer nélkül kívánta a robotot. Minden földesúr megkívánta azonban, hogy az úri kenderből „két-három font fonalat" fonjanak a jobbágyok. Veskóc 10 úrbéres háztartása rendszertelenül, „amikor hajtatnak, szolgálnak gyalogszerben, hol második, hol harmadik héten egy-két napot".

17 Mással nem tartoztak, s ezért használhattak „három négy darabka" földet, összesen 4-6 pozsonyi mérő kapacitásút. A kilenc curiális helység közül három nyomásban használták a határt Mogyoróson, Mokcsán és Tegenyén. A többi hat helységben 2 fordulós (nyomásos) határhasználat volt szokásban. A szántás mind a kilenc településen négy ökröt kívánt. A zsellérek Pinkóc és Vajkóc kivételével - azt is vallották, hogy 5-6 évenként, esetleg 6-7 évenként, máshol gyakrabban is trágyázni szokták földjeiket, kivált búza alá. Nehéz azonban így utólag elképzelni, hogy évenkénti földosztás mellett ezt miként oldották meg. Feltételezhető ugyanis, hogy földesuraik nem az előző évben vagy éppen a frissen trágyázott 13 Mogyorós úrbérrendezési iratanyaga. 14 Mokcsa úrbérrendezési iratanyaga. 15 Kisszelmenc úrbérrendezési iratanyaga. 16 Tegenye úrbérrendezési iratanyaga. 17 Veskóc úrbérrendezési iratanyaga. 66