A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

MIZSER Lajos: A keresztnévadás hatóerői Cserépfaluban 1576-1976

ezzel az ortográfiával írva) István és felesége (Forgách Ludmilla) szívesen vállalt keresztapaságot (-anyaságot), keresztgyermekük nevét azonban nem ők szabták meg. Egészen a 18. század végéig nem volt különbség, azaz nem volt jellegzetesen jobbágy-, illetve úri név. Az urasági alkalmazottak (tiszttartók, erdészek, mesteremberek) adtak inkább más nevet, hogy ezzel is jobban elkülönüljenek. így a 18. században úri névnek tekinthetjük a következőket: Ádám, Dániel, Lajos, Fuzsina, Lídia. 1830-tól 1945-ig az uraság (Coburg herceg) Sziléziából hozatott alkalmazottakat, ezek jórészt németek voltak, kik azonban hamar megmagyarosodtak. Ők honosították meg a Gyula nevet, s hatottak az Eszter gyakorivá válásában. Volt olyan is, aki a kastélyban szolgált, így több új névvel is megismerkedhetett. A cselédek csupán egy nevet hoztak a kastélyból: Zsanét. A Jeanette csakis ebben a formában ismeretes és használatos. A falusi értelmiség (nevüket csak 1731-től ismerjük) hatása a 20. században jellemző a névadásra. A jegyzők közül Tóth Kálmán (1912-46) keresztnevét vették át, s a Kálmán név egészen a legutóbbi időkig úri névnek számít. A pedagógusok közül inkább a tanítónők nevét vették át. Ezek közül az Aranka és a Jolán vált közkedveltté. Szintén a tanítónők nevei a következő - ritkábban előforduló keresztnevek: Eleonóra, Mercédesz. Az egyik postamesternő tiszteletére adták a Melitta nevet. Az erdőmérnökök és családtagjaik kapcsán is több név vált ismertté, de csak kettőt adtak gyermekeiknek a falusiak: Dezső, Ervin. A lakosság mozgásával több névvel is megismerkedtek. A mozgásnak egyik formája az volt, hogy más helységekből házasodtak a legények, illetve a lányok más helységbe mentek férjhez. A 18. században Tibolddarócról került a faluba az Ilona, Noszvajról az Illés név. A 19. századból nincs konkrét adatom. A 20. századból az Apollónia (Bükkzsérc), a Jenő (Borsodgeszt), ez utóbbi ragadványnévvé is vált. A század elején telepedett le a községben Csíkszeredáról Moldován Flórián, s a gyermekeinek a következő neveket adta: Aurél, Valér, Gusztáv, Ludovika. Közülük a Gusztáv honosodott meg. A 20. században a falu szegényei szívesen szegődtek el idénymunkára, azaz summásnak álltak. Több helyen szolgáltak: Zalában, Baranyában, Gömörben, Zemplénben, a Jászságban. Summások hozták a következő neveket: Szeréna (csak Szerénke formában él), Endre, Frigyes, Rudolf, Karolina, Ida, Rafael. A Szeréna nevet nem az eredetihez viszonyítják, hanem úgy vélik, hogy a szerény + -ke szó tulaj donnevesülése. Ez esetben a Szerénke név telitalálat, mert a csekély számú (2) névviselőre éppen jellemző a szerény jelző. Egyébként ez az egyetlen eset, amikor etimologizálni próbáltak; a Szerénke így kívánságnévvé vált. Szélesebb körben azonban nem terjedt el. A katonáskodásnak inkább a ragadványnévadásban volt szerepe. A Nándor nevet hozta katonai szolgálata után Nemes János, s adta fiának. Az anyakönyvek egészen az állami anyakönyvezés bevezetéséig (1895), de még a 20. század elejéig sem ritkán megjegyezték a házasságon kívüli szülést (általában így: „törvénytelen ágyból született gyermek"). A törvénytelenségnek itt alig-alig volt hátrányos következménye, mint más vidékeken. A törvénytelen gyermekek így elsősorban olyan nevet kaptak, amelyek a községben megszokottak, sőt gyakoriak voltak (István, János, Julianna, Zsuzsanna stb.), mintha a gyakori névvel a törvénytelenséget igyekeztek volna enyhíteni. A másik eset az, amikor a lány anya éppen ellenkezőleg olyan nevet választott, amely szokatlan volt a közösségben. E névadási szokásnak lélektani alapja van. Az anya így gondolkodhatott: ha már törvénytelen a gyermek, legalább a neve legyen szép. Ilyen nevek váltak ismertté: Sarolta, Johanna, Ágoston, Elek, Róbert. 655