A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

DÖMÖTÖR Ákos: Az ipari termelés hatása a Hangony-volgyi emberre. Jelenkor – történeti és néprajzi változásvizsgálat a hetvenes évek első felében Ózd környékén

Kedvezőbbé váltak a tisztálkodási lehetőségek a gyárban. 1947-ben 17 üzemből 9-ben volt mosdó, zuhanyzó, illetve fürdő az egykorú kimutatás szerint jó vagy kitűnő állapotban. Ugyanekkor az ózdi gyár 16 üzeméből 9 üzemben helyeztek el szekrényeket, amelyek nagy része csupán tűrhető vagy nem kielégítő állapotban volt. A finomhengermű öltözőiben nagyszámú szekrényhiány mutatkozott. A gépműhely dolgozói a fürdőt használták öltözőnek. A generátorüzem munkásai a „martinra" jártak fürödni.

33 A gyári fürdőkre 1947. július 13-án hívta fel a figyelmet az ózdi Munkás Élet „Rendezzék a gyári fürdők vízellátását!" c. cikkében.

34 Országos összehasonlításban a hároméves terv üzemi beruházásainak nem jelentéktelen tételét képezte a fürdők létesítése.

35 1948 júniusában a gázgenerátorból származó fáradt meleget értékesítették, és ezáltal 4280 fő számára biztosítottak fürdési lehetőséget.

36 1950-1975 között a gyárrészlegek különböző üzemeiben 25 öltözőt és fürdőt építettek. A régi munkahelyi körülményeknek a megváltozását különösen az 50 éves vagy annál idősebb kohászati dolgozók értékelték közvetlen tapasztalataik alapján. „Meg se tudtuk mosni 45 előtt a kezünket a gyárban" - emlékezett vissza az egyik nyugdíjas. Régen, több mint 30 éve még abban a ruhában „jöttünk haza, amelyben dolgoztunk" mondták az öreg munkások Kissikátorban. A gyári fürdési lehetőség általánossá válása természetesen igényeket ébresztett a bejáró dolgozókban arra, hogy otthoni lakásviszonyaikat megváltoztassák. A hetvenes években épített családi házakban majdnem kivétel nélkül volt fürdőszoba. Sok esetben még akkor késett a víz bevezetése, és a fűtés sem volt mindig megoldott kérdés. Kétségtelenül az ózdi munkavállalás ösztönzően hatott a bejárók életmódjának különböző területein, különösen a fiatal és középkorú nemzedékek tagjaiban. A tervgazdálkodás bevezetése idején az ingyenes munkaruha-juttatás bevezetése megkönnyítette a bejáró munkások helyzetét. A fehér vászon bő gatya, a fehér vászoning azért maradt egyelőre divatban 1945 után a Hangony-völgy Ózdtól legtávolabbi községében, Domaházán, mert a paraszti rétegek tagjai közül sokan csak a hatvanas években kapcsolódtak be az ipari termelésbe. Az üzemi dolgozók Ózdon a NIK 36/1947. sz. rendelete értelmében munkaruhákat, nadrágokat, kötényeket, bőr felsőrészű, fatalpú bakancsokat kaptak.

37 Természetesen ezekben a juttatásokban a bejárók is részesültek. Az egységes kék színű munkásöltönyt, amelyet főleg 1966-tól rendszeresítettek, többen otthon is viselték. 1945 előtt a vasgyári munkások öltözködésében kétféle lényeges tartalom fejeződött ki: az elegytéri dolgozók otthonról hozott rongyos gúnyájában, számtalan változatban mutatkozott meg a kohásztársadalom alsó rétegeinek a nyomora. A törzsgárdához tartozó olvasztárok és segédolvasztárok kék munkaruhája egy viszonylag szűk munkásréteg viselete volt az első világháború utáni évtizedekben. 33 ÚL IX-18. 112. d. 11-229. Üzemeink szociális intézményeinek kimutatása. Rimamurány-Salgótarján Vasmű Rt. Ózd, 1947. április 34 ÚL IX-18. 104. d. 11-191. Bp. 1947. VII. 18. 35 Ránki György: Magyarország gazdasága az első 3 éves terv időszakában (1947-1949). Bp. 1963. 398. 36 ÚL IX-18. 11-229. Bp. 1948. VI. 8. 37 ÚL IX-18. 112. d. 11-230. Ózd, 1947. I. 26. Kimutatás a Nehézipari Központ (rövidítése: NIK) 36/1947. sz. rendelete alapján az ózdi vas- és acélgyárban dolgozók számára természetben adandó munkaruhák tárgyában összeállított juttatásokról. 627