A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

DÖMÖTÖR Ákos: Az ipari termelés hatása a Hangony-volgyi emberre. Jelenkor – történeti és néprajzi változásvizsgálat a hetvenes évek első felében Ózd környékén

A védőfelszerelések fejlődése során magától értetődően sok különbség keletkezett az üzemi munkamegosztás eredményeképpen. 1966-tól az elegytéri munkások fejvédő műanyag sisakokat hordtak előírás szerint, a porártalom ellen pedig porszűrő álarcot. A kohászok öltözéke is korszerűbbé vált: az elnyűtt, zsíros polgári kalapokat a célszerű és védelmet nyújtó széles karimájú filc kohászkalap váltotta fel. Arcvédő szita is kiegészítette a fej védelmét.

38 A kohászati munkások öltözködésének egy-egy felvillantott képével csupán azt lehetett érzékeltetni, hogy a fennálló társadalmi viszonyok között szintén létrejöttek életmódbeli különbségek. Ezeknek a különbségeknek a jellege más volt, mint az 1945 előttieké. A bejárók otthoni életének átalakításában erjesztőként hatottak a megváltozott munkahelyi körülmények. A faluból hozott, régebben kialakult készségek értékesítésére többször sor került a gyári munkafolyamatban. Domaházán a fuvarozás, a népi teherhordás szinte előkészítője volt a jelenlegi munkássá válásnak: 1976 végén csupán ebből a községből dolgozott itt a Hangony-völgyi kohászati dolgozók 9,5%-a! A hagyományos szénégetésnek született mesterei éltek Kissikátorban és Hangonyban.

39 A szükség vitte rá őket a milék rakására.

40 Az erdőkben elszállt ezeknek a boksáknak a füstje, de az emberekben maradt termelési tapasztalatuk, amely termékeny együttlétük alatt fokozatosan alakult ki. Messze a környéken túl híre kelt a hangonyi kőműveseknek.

41 Az építő kisiparosok, vándorló munkások tudásukkal és munkaerejükkel együtt beolvadtak az ózdi vasgyárba: zömmel az acélmű kőműves karbantartásánál és a központi karbantartó gyárrészlegnél helyezkedtek el. Szentsimonban a több nemzedékre visszanyúló munkásdinasztiák léte és a művelődés több évtizedes folyamata már jelentékeny változást eredményezett a paraszti társadalom helyi világában: e község bejáróiból kerültek ki a virtuóz képességű hengerészek, akik az ózdi vas- és acélgyár magjához tartoztak. Ég és föld volt a különbség a munkások közti viszony terén 1945 előtt és után. Az ózdi szakmunkások közül sokan féltették állásukat a gyárba jutott vidékiektől. A köztük meglevő ádáz konkurenciaharc ellenére akadtak olyan emberséges dolgozók, akik megtanították a szakma fortélyaira a bizonytalan lépéseket tevő kezdőket. Az egyik nyugdíjas kohász keserűséggel emlékezett a régi időkre Szentsimonban: „Krompachról (Korompáról) volt egy öreg mester. Ha nem tudtunk valamit, beöltözött, megmutatta. Az egyik főmester, Parasin János leköpött a földre, bedörzsölte a lábával, és az arcomon akarta végigkenni a cipőtalpát. Piszkosak voltak ezek a mesterek!" A termelési tapasztalatok átadásában még a két világháború időszakában nagy jelentősége volt a rokoni kapcsolatoknak. A rokonság tagjai jobban segítették egymást a gyári elhelyezkedésben, mint az idegent. Ózd vidékén, a vasgyár vonzáskörébe tartozó településeken a rokonság zöme gyakran a közös lakóhelyen élt. így a gyárban a közösségek sorsát a tradicionális helyzet határozta meg. Mivel a társadalmi egységek tagjai hol ide, hol oda vetődtek életük során, a táj különböző lakóhelyein szerveződött újjá az 38 Vass Tibor: Az ózdi munkások munkakörülményei és öltözékei. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Évkönyve. Bp.1975-1976. 168-201. 39 Bozó József: Bükkzsérci erdők. In: Zupkó Béla (szerk.): Népünk életéből. Mezőkövesd, 1970. 108— 120.; Kolodzey Zoltán: Az erdő szerepe Répáshuta népéletében. In: Népi kultúra Borsodban. Miskolc, 1970. 51.; D. Tóth Piroska: Népi erdőgazdálkodás Dédestapolcsány környékén. In: Népi kultúra Borsodban. Miskolc, 1970.31. 40 É. Kovács László: Szénégetők. Lakóhelyünk, Ózd 4. Ózd, 1973. 172-181. 41 Nemesik Pál: (szerk.): Borsodnádasdi munkáséletrajzok. Borsodnádasd, 1974. 33. 628