A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

OROSZ György: „Csodálatos álmot láttam” A legszentebb Istenszülő álma című nagyorosz egyházi népénekekről

Feltétlenül tisztázandó a következő kérdés. Nem segítette-e elő a keresztény egyházi gyakorlat Oroszországban - és másutt is -, hogy a nép gyógyító-kuruzsló tevékenysége során énekeket énekelt, imákat mondott, különféle praktikákat alkalmazott. A válasz csak határozott igen lehet. A gyógyító gyakorlat a pogány időkben a természetfeletti erőkkel közvetítő kapcsolatban levő varázslók és papok privilégiuma volt szerte a világon. Az új vallás a Kijevi Ruszban nem vitatta a varázslás reális létezését, hanem a pogány mágusokkal szemben „ellenmérget" alkalmazott. Az egyházi rend képviselői gyógyító -ördögűző gyakorlatukban felhasználták a keresztény kultusz számos ceremóniáját (füstölés, körmenet, éneklés, ördögűző formulák), továbbá tárgyait, illetve attribútumait (evangélium, kereszt, ikon, szentek ereklyéi, szentelt víz, szent olaj), és ezeknek a nép(!) mágikus jelentőséget tulajdonított. A felsorolt eszközöket és módszereket alkalmazták a Kijevi Barlangkolostor szerzetesei a 10-13. században,

73 de a 17. században még Awakum protopópa is.

74 Nikol'skij szerint a gyógyító tevékenység Oroszországban egészen I. Péter cár koráig kimondottan vallásos kuruzslás volt.

75 Úgy tűnik egyébként, hogy maguk a gyógyulni vágyók igényelték elsősorban ezt a hókuszpókuszt, s a papok és a szerzetesek aztán igyekeztek maximálisan eleget tenni az elvárásoknak. A Kijevi Rusz kultúrájának kétarcúságát, legalábbis a mongol hódítás előtti korszakban, jól demonstrálják a különféle amulettek. A Dnyeper vidékén a nők a kozmogonikus hiedelmekkel szoros kapcsolatban levő félhold alakú, kereszttel kombinált fülbevalót viseltek.

76 Igen elterjedtek voltak a nyakban viselt kígyós amulettek is: egyik oldalukon az antik Medúza-ábrázolással, a másikon pedig kanonizált keresztény ikonográfiái alakokkal. Az amulettek ikonográfiája meglehetősen bonyolult. Az elülső oldalon feltétlenül „kígyófejek" láthatók, bár eltérő ábrázolásmódban, a túlsó oldalon viszont keresztény motívumok találhatók, amelyek igen változatosak: az Istenanya a gyermekkel, Krisztus, angyal, Teodorosz Tiron, lóháton ülő szentek stb. Ezeket az amuletteket a Kijevi Rusz különböző pontjain tárták fel. Számuk néhány tucat. Némelyikük igen finom kidolgozású, ami arra enged következtetni, hogy nemcsak egyszerű emberek viselték őket, hanem a felső társadalmi rétegek képviselői, fejedelmi származású személyek is.

77 A pravoszláv egyház nem nézte jó szemmel ezeket az amuletteket. Nem volt azonban elég ereje ahhoz, hogy teljesen kivonja őket a forgalomból, ezért jelentéstartalmuk átértelmezésével megpróbálta legalizálni az „átkeresztelt" amuletteket. A Barlangkolostori Paterikon több esetben is beszámol a szerzetesek és a népi varázslók, kuruzslók rivalizálásáról. A Legenda a jámbor proszfora-sütő Szpiridonról és Alimpij ikonfestőről című történetből megtudhatjuk, hogy egyszer egy gazdag kijevi lakos leprás lett, és különféle emberekkel gyógyíttatta magát: varázslókkal, orvosokkal, valamint egyéb, nem keresztény vallású személyekkel. Betegségétől megszabadítani azonban csak Alimpij ikonfestő tudta, aki az ikonok készítéséhez használatos festékekkel bekente a beteg ótvaros testét, majd elvezette őt a kolostor templomába, ahol megáldoztatta. A végső gyógyulás azonban csak a rituális mosakodás után következett be: abban a vízben, amelyben a kolostor szerzetespapjai tisztálkodtak.

78 73 Kievo-Pecerskij PaterikmO. 11, 39, 41, 44-50, 65-66, 76, 86-92, 106, 150-152. 74 Awakum protopópa önéletírása 1979. 56-60, 62-63, 106-113, 122. 75 Nikol'skij 1983. 46. 76 Sapunov 1970.7-14. 77 Blankov 1973. 203, 206, 208-209. 78 Kievo-Pecerskij Paterik 1870. 145-157. 606