A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

OROSZ György: „Csodálatos álmot láttam” A legszentebb Istenszülő álma című nagyorosz egyházi népénekekről

Lássunk most egy példát az állatgyógyászat területéről. Avvakum protopópa Önéletírásában egyebek közt erről olvashatunk: „A bojár asszonynak egyszer mind megvakultak a tyúkjai és kezdtek elhullani... Éneket énekeltem, vizet szenteltem, meghintettem vele a tyúkokat, és meg is füstöltem. Azután elmentem az erdőbe, csináltam nekik vályút, amiből egyenek, azt is meghintettem szenteltvízzel, és az egészet elküldtem az asszonynak. És Isten akaratából meggyógyultak a tyúkok, és talpra álltak az asszony hite által."

1 E több száz éves korszakot átölelő példaanyag láttán nem lehet semmi kétségünk afelől, hogy volt a népnek kitől elsajátítania saját gyógyító-kuruzsló tevékenységéhez a mesterfogásokat. A fenti példák sorába jól beleillik a következő idézet, amelyet a Pypin által közzétett Istenszülő álma prózai szöveg tizenegy pontból álló záradékából vettünk: „Ha valaki a házában tartja, (és) Isten szolgáját... valamilyen rossz betegség gyötri, vagy álmatlanság, ezt az álmot, a te szent imádat, fölötte olvassák el háromszor és tegyék a feje fölé... És ha ... Isten szolgájának és szolgálólányának haldoklásakor lelkiatya nincs j étén, olvassák el fölötte ezt a te imádat háromszor, és tegyék a haldoklónak a feje fölé, és mikor a lélek a testtől elválik, akkor ezt az álmot, a szent imát tegyék be vele együtt a koporsóba és a sírba, a földbe, és azt a lelket nem a pokol fogadja be, hanem az angyalok, kerubok és szeráfok és az összes mennyei seregek fogadják, és elviszik Isten dicsőséges trónusának jobbjára^ Ami a Legszentebb Istenszülő álma egyházi népénekek és prózai szövegek 20. századi elterjedtségét és használati módját illeti, ebben a kérdésben csak Novikov közléseire hagyatkozhatunk. Ezt az „Almot" századunk húszas éveiben az Onyegán túli területen, az egykori Vologdai kormányzóság Totemi kerületében, valamint Velszk városában (1937-es adat) ráolvasó imaként mondták. Nevezett kutatónak a fenti helyek vonatkozásában egy-egy ilyen esetről van tudomása.

81 Az Arhangelszk-területi Kargopoli járás kiterjedt vidékein az Istenszülő álmái az 1950-1960-as években már nem énekelték, hanem ráolvasó funkcióban használva ugyancsak imaként mondták.

82 Ezen adatok funkcióváltásról árulkodnak: az ének átment az imaműfajba. Az európai archaikus népi imádsághagyomány záróformuláinak eredetét és történeti vonatkozásait vizsgálva Erdélyi Zsuzsanna arra a következtetésre jutott, hogy a záradékok ugyanolyan logikai viszonyt fejeznek ki, mint a középkori búcsúformulákP A búcsú (indulgencia): „...a megbocsátott bűn ideigtartó büntetésadósságának (részleges vagy teljes - 0. Gy.) eltörlése a töredelem, a bűnbocsánat szentségén, a gyónáson kívül, amelyet a jogosult egyházi hatóság az egyház kincseire való tekintettel engedélyez."

84 Az „egyház kincsein" Krisztus és a szentek szenvedései értendők. A búcsú gyakorlata a keresztény Nyugaton a 13. században jelenik meg, s ettől kezdve erősen terjed. Erdélyi Zsuzsanna rámutatott, hogy a búcsút és a bűnbocsánatot nagyon gyakran egy szóval nevezték meg, s emiatt jelentésük összemosódott. Torzulás következett be a záradékok vonatkozásában, amikor a nép a pápák helyett az égi erőket (Krisztus, az Istenszülő) tette meg a búcsúk osztogatóinak. A búcsúból, azaz a büntetés-elengedésből pedig bűnbocsánat lett. A záradékok torzulásának a másik módja abban nyilvánult meg, 79 Avvakum protopópa önéletírása 1979. 140-141. 80 Pypin 1862. 127. No 1. 81 Novikov 1971. 212. 82 Ibid., 211-212. 83 Erdélyi 1991. 108-110, 113. 84 Szántó 1987. 475. 607