A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

HOFFMANN Tamás: A változó változatlan (böngészők, halászok, vadászok)

Ennek ellenére 1635-ben a lakosság fele — 1224 ember — éhen halt. (Egyébként 1870ben, amikor Franciaországban éhínség volt, a patkány- és egérhús, a macskák és kutyák tetemeiből kivagdalt falatok felkerültek a vendéglői étlapokra! Európa sötét múltjának emlékei, melyekről álszemérmünk miatt szívesen feledkezünk meg, és Délkelet-Ázsia mostanában tapasztalt hétköznapjai, ahol a kutyahúsevés, vagy a nyugat-afrikai patkánycsemege látványa elborzasztó beszámolókkal töltötte meg sok európai riporter útleírásainak oldalait — talán mgésem húzódnak egymástól olyan távol, ahogyan szokás gondolni?)

19 Mindenesetre — a jelekből következtetve — a modern ipari civilizáció előtti társadalmakban a mindennapi élet sokkal inkább függvénye a természetnek, ezért az elemi csapások és az epidémiák (pl. a középkori pestisjárványok stb.), különösen, ha párosulnak háborúkkal és más, nagyarányú társadalmi megrázkódtatásokkal, megakasztják a haladás szekerét és visszafordítják az embereket a megtett úton, noha sok erőfeszítésükbe került, hogy magasabbra emelkedjenek. Ebből viszont arra lehet következtetni, hogy az állatvilágból kiemelkedő ember önfenntartásának munkakultúráját nem lehet csupán a csökevényesedő hagyomány fogalmával értelmezni. Már a megközelítés során is szükségünk van arra, hogy feltételezzük, a múltban élt emberek tudása oszcillált, azaz — váltakozó sikerrel — alkalmazkodott a környezethez, a világegyetem változásaihoz, nemkülönben az abban létrejött, a társadalmaktól előidézett körülményekhez. A két világháború közötti gazdaságtörténet-írás képviselői — alkalmazkodva a történetíró forrásaihoz, az idősorokhoz — a termelés és fogyasztás fluktuációját és lassú növekedését írták le. De ábrázolásuk módja nem elégítette ki tanítványaikat és ellenlábasaikat, minthogy a folyamatnak csupán az ökonómiai oldalát ábrázolták, a természettel való kölcsönhatását alig, noha már figyelembe vették a demográfiai tényezőket, de az ökológiai adottságokat — úgyszólván — sohasem. Ezért végül is alaposan felforgatta az általuk teremtett rendet az Annales-körQ.

20 Már ide s tova két emberöltő óta működő és párizsi forrásából sok európai és amerikai egyetemet elárasztó folyamata a történetírásnak feloldotta magában a szociológiát, a gazdaságföldrajzot, a néprajzot, a mentalitás-történetet, mindamellett, hogy megtartotta az ökonómiából és a demográfiából átmentett — főként a statisztika alkalmazását igénylő — módszereit. A mondottak nyomán arra a meggyőződésre jutunk, hogy a gazdaságnak vannak alapvető rendszerei, amelynek elemei semmiképpen nem vagy csak nagyon lassan változnak meg, szinte állandónak tűnnek. A gazdaságon belüli ágazatok (mindenekelőtt a mezőgazdaság, illetve az ipar) lassú változáson mennek keresztül, minthogy egymáshoz való viszonyuk csak az általuk foglalkoztatottak életmódjának átalakítása révén következik be. Az egyes ágakon belül vannak rövid ideig tartó — néhány éves — változási ciklusok, amelyeknek eredményeként bő termést takarítanak be a parasztok, máskor pedig — éveken át — nélkülöznek. Az áringadozások kifejezetten rövid ideig mozognak, s annak ellenére, hogy elősegítik a gazdaságból élők gyarapodását vagy szegényedését, ez utóbbi eredményt csak hosszabb korszakon át tartó érvényesülésük révén érik el. A felsorolt tényeket figyelembe véve megkülönböztethetünk egymástól olyan jelenségeket vagy tényezőket, amelyek hosszú időtartamban (longue durée) hatnak, illetve azokat, amelyek csak rövid ideig érezhetők (événemenís). Ezekben a mozgásformákban sajátos minőségeket kell elkülönítenünk. Először is itt van az ember és a természet kapcsolata. Ez tűnik a legstabilabbnak valamennyi közül. Az évszakok váltakozása, a nö19 Ábel, 1966., Ábel, 1974., Ábel, 1980., Ábel, 1981. 20 Born, 1964. 298-309., Érbe, 1979., Wüstemeyer, 1967. 1-45. 548