A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

HOFFMANN Tamás: A változó változatlan (böngészők, halászok, vadászok)

Lofoten körzetében pedig egész évben át halászták a tőkehalat. A szárítani valóért február és április között a nyílt vizekre igyekeztek. Ekkor ugyan hideg van, de nincs viharveszély, a kifogott példányokat — sózás nélkül — aggatták fel a parton felállított állványokra és a széllel szárították. (A módszert a Mediterráneumban szintén ismerik: v.ö. olasz: stoccafissó). A baszk halászok a 12. században rájöttek arra is, hogy a tőkehalat a fedélzeten besózhatják, majd a szárazföldön kiterítve szikkaszthatják. (Spanyol: bacalao, olasz: baccala.) A módszert ők honosították meg a 16. században Skandináviában (svéd: klipfisk). De mindhiába: a skandináv tengeri halászat (és mindenekelőtt a halexport) 1470 után hanyatlásnak indult. Holott a 14. század elején a bergerfisk, azaz a 'szárított tőkehal' exportja (valószínűleg Bergen norvégiai város halkereskedőire utaló névvel) még Angliában is jelentős tömegű élelmezési cikk volt, de a baszk halkivitel növekedése miatt - egyre kisebbre zsugorodott. Dél-Európában olcsóbb ez az ipar, itt a tengerből nyerik lepárlással - úgyhogy alig kerül valamibe a só. A hollandok Portugáliából importálnak. A történtek ellenére északon a lazachalászat az egész középkoron át jövedelmezőnek bizonyult. A halászok és a parasztok persze alig részesedtek belőle, a vizeket ugyanis nemesek sajátították ki. Mígnem Bergen (Norvégia) kormányzója (+ 1536), aki a lazachalászat jogát bírta, bérbe adta a zsákmány hasznának felét. A skóciai Aberdeen városa (tehát nem is egy középkori nemes) úgyszintén rendelkezett halászati joggal és ugyanúgy bérbeadta vállalkozóknak, ahogyan a derék arisztokrata. A sózott lazac jövedelmező skót exportcikk a középkor óta, melynek nagyobb részét francia és holland halpiacokra szállították. Az írek szokványosán szintén lazacot ettek a középkorban. Ugyanakkor az angolok az angolnát kedvelték (a magyar nyelvben neve ezért kötődik a szigetország lakóihoz). Ezt a halat varsákkal és hálókkal fogták nagy mennyiségben folyóikban és mindenütt árulták a belföldi halpiacokon. A középkori Franciaországban, Angliában, Csehországban stb. ciszterciták építették ki az első tógazdaságokat (bár kellően nem értékelt adatok szerint már a rómaiak is tettek egyet s mást ebben az ügyben az Alpoktól északra lévő provinciákban), a mesterséges tavakból nemcsak a kolostorok konyhájára kerültek a halak, hanem a piacra, ahol a barátok értékesítették a kosárszám szállított friss árujukat. Egyébként a középkori Franciaországban (és Angliában is) a halászat amolyan paraszti mellékfoglalkozás volt majdnem mindenütt, eltekintve néhány nyomorúságos halászfalutól a kopár vagy homokos tengerparton. Csaknem kizárólag ez biztosította a megélhetést Cornwall és Nyugat-Franciaország szegény falvaiban. Voltak vidékek, ahol a tengeri halászat mellett az édesvízi halfogást is gyakorolták. Bordelais régiójában például tengeri angolna, rája, kőfúróhal, a cápa egyik ehető fajtája, illetve a lazac és a tok halászatából tartották el magukat. La Rochelle körzete, a Loire torkolatvidéke, Belle He, sőt Bretagne partvidéke tele van halászfalvakkal, makréla és csuka a specialitás. Az előbbit itt hálóval, az utóbbit fenékhorgokkal fogják. A középkorban friss halat szállítanak a szárazföld belsejébe, vagy még a hajón besózzák a zsákmányt, ahogyan ezt - a hollandokat utánzó - baszk halászoktól tanulták. A szárazföld belsejében egyre több halat exnek 1300 után. Qnimper, Nentes és Bordeaux a legfontosabb halpiacok. Párizsba friss halat szállítanak rendszeresen Dieppe és Rouen körzetéből. Rouen egyben a sózott hal legnagyobb kereskedelmi központja Észak-Franciaországban. Kölnben mindenki az olcsó heringet ette a középkorban. A délnémet városokban (és a kereskedelmi útvonalak melletti falvakban) a Hanza-halászflotta által kifogott heringet árusították a 15-16. században és később. Ez az áru eljutott Észak-Itáliába is. Észak-Franciaország parti vizein gazdag fogás esik májustól júniusig makrélából, októbertől december végéig pedig heringek rajai vonulnak. Ennek a periodikus rendszer533