A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

HOFFMANN Tamás: A változó változatlan (böngészők, halászok, vadászok)

Arkona-fok (Rügen szigete, Németország) körüli vizeken ugyanazok vetették ki hálóikat, akik tavasszal Limfjord, Hildensee mellett próbálkoztak a szerencsével, majd egy részük ősszel Schonen vizein folytatta tovább. A halászbokrok a zsákmányból vállalkozásba bevitt hálók nagysága arányában részesedtek. A kései középkorban a liv városok ennek következtében nagy tömegű heringexportot bonyolíthattak le. Annak érdekében, hogy javítsák a városi lakosság ellátását és növeljék jövedelmeiket, még fel is szabadították a halászokat a tizedfizetés kötelezettsége alól. Reval: 1345-től, Dorpat halászai 1485 óta tizedmentesen adhattak el halat az orosz kereskedőknek. Mikor Észak-Oroszországba exportáltak, egyidejűleg a balti városokból importáltak halat: Aalborg, Schonen, Flandria vizein fogott heringet árultak odavalósiak a rigai, revali, dorpati piacon (a helybéliek pedig a tőlük vásárolt hal egy részét haszonnal eladták olyan kereskedőknek, akik Északkelet-Európába szállítottak). Danzig importjának 7-15%-át hering tette ki 1460, 1470, 1475 és 1492. évben. Ugyanitt és Lübeckben voltak olyan kereskedők is, akik kölcsöntőkéjükkel működtették a vállalkozást. A tranzakciókban részt vevők számára - láthatóan - átjárhatónak tűntek a nyelvi és etnikai határok. Másrészt a rendszer - pénzügytechnikailag -jóval megelőzte a földbirtoklás terén kialakult szokásokat. A halásztársaságoknak történetesen mindig kamatot kellett fizetniök a kölcsönadóknak. A 14. század óta a pénzemberek gondosan ellenőrizték a hering minőségét. Itt tehát zárt rendszer alakult ki. Az exportszállítmányok egy része a Hanza-városokba irányult, a hajókon - visszaúton - sót vittek Lüneburg lepárlóiból. Mindamellett a középkorban leginkább az Északi-tengeren fejlődött ki iparszerű méretekben a hering halászata. Skócia és Délkelet-Anglia parti vizein a korai középkorban már jelentős méreteket öltött a halfogás. Később - az ezredfordulótól - az ír tengerre is kiterjedt. Emellett jelentős tétel (és haszon) mindenütt a tőkehalfogás. A dán halászok a középkorban Schonen vizein júniusban eresztettték a vízbe hálóikat és októberig halásztak. A hollandok kitágították a szezont. Elébe mentek a halrajoknak. A heringet - a 14. században - már tavasszal északon, a skóciai partok mentén halásszák, majd a rajokat követve lassan húzódnak délre, mire beköszönt a tél, már a holland szakaszon eresztik a vízbe hálóikat. (A téli viharok idején a tengeren szünetel a munka.) Yarmouth (Norfolk) és Brielle (Hollandia) közelében voltak a középkorban a legjobb fogást ígérő vizek. Miként a svéd Schonen őszi halászatáról és a sózott heringjéről nevezetes, Yarmouth halászai három áruféleséget készítettek: 1. vörös heringet (sózva és füstölve), 2. fehér heringet (sózva), 3. szárított heringet (valószínűleg sózva, szárítva és enyhén füstölve). Itt alakult ki Atlanti-Európa talán legnagyobb halkereskedelmi központja. A skót kikötővárosban Gascogne, Hispánia, Firenze kereskedői találkoztak franciákkal és németekkel. A Hanza szorította ide őket, mivelhogy a Liga monopolizálta a Keleti-tenger halszállítmányait. A skót halfeldolgozókból származó heringből sok jutott Észak-Franciaországba, ahol a bárkát - visszáruként - boroshordókkal és sóval rakták tele. Mégsem tudták a hollandokat utolérni haszonszerzésükben. A mélyalföldi ország tengerpartjától való halászok számára már a 14. században - az addig használtaknál - jóval nagyobb bárkát fejlesztettek ki (Busse), üres hordókat és sót vittek rövid útjaikra, s a tengeren készítették ki - hordozva és sózva - a heringeket. Konkurrenciaharc bontakozott ki, s ez időnként olyan méreteket öltött, hogy még a norvégok angliai halexportjára is kihatott. Az angolok 1300 óta igyekeztek visszaszorítani a holland, norvég stb. halak behozatalát. Az érdekellentéteket végül 1496-ban simították el, amikor is egyezményt kötöttek és szabályozták a behozatalt meg a kivitelt egyaránt. Norvégiában, Izlandon, a Faeröer és a Shetlandszigeteken lakó parasztok télen (a mezőgazdaság holtidényében) fenékhoroggal fogták, 532