A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

HOFFMANN Tamás: A változó változatlan (böngészők, halászok, vadászok)

gyakorlatának terepére terelve néhány ügyeskedőt, az orwadászokat. A törvény működésüket egyszersmind tolvajlásnak minősítette.

4 Mindamellett gazdag zsákmánnyal csábítottak a vizek: patakok, folyók, tavak és valamennyi tenger. A hegyekből alábukó folyók minden tavasszal kilépnek medrükből, áradásuk elönti néhol a táj egyharmadát (ahogyan ez a múlt századi szabályozások előtt a magyar Alföldön is történt), és mivel ezek a vizek gazdagok planktonokban, halbőségük is szokatlanul nagy. Ez a magyarázata annak is, hogy a folyamtorkolatok, a meleg vizű tengeráramok, a sodró vízfolyások bővelkednek halrajokban és mindegyik gazdag fogást ígér. Itt (hacsak nem mély a mederfenék) rekesztékeket célszerű építeni. A vízfolyások irányára merőlegesen telepített, kelepcékben végződő berendezések előnyeit az egész világon ismerik. S hogy nincs több belőlük, annak oka — néha szokatlanul nagy méretük miatt — magas beruházási költségeikben keresendő. Persze halat fogni egyszerűbb eszközökkel is lehet. Nincs mindig szükség jelentős beruházásra vagy a halászok társulására. Ez az oka annak, hogy már a prehistorikus leletek között is szép számmal találunk csonthorgokat. Talán tövisből és halszálkából is készítettek ilyesmit a régi időkben. Bronzkori sziklarajzokon Svédországban csónakban ülő horgászokat örökítettek meg, akik fenékhorgaikat eresztik a tenger vizébe. Mások több horgot erősítettek egyetlen zsinórra, leeresztették a mederfenékre, hogy az ott tanyázó halak közül kifogjanak néhányat. Azonkívül voltak vesszőből font vagy hálóból kötött varsáik is. Például Dánia nyugati partvidékén, ahol kihasználták a sekély vizű szakaszok előnyeit, mert itt dagálykor áradt a víz, apálykor visszahúzódott és a cölöpökhöz erősített, terelőkkel ellátott vesszővarsák segítségével már a bronzkori halászok jó fogáshoz jutottak. Ezeknek a berendezéseknek az eredményes alkalmazását mindenütt, az egész kontinensen igazolják a néprajzi publikációk. Nemcsak a tengeröblökben, hanem az édesvizeken is. A formai megoldások kivitelezését igazítják a vízrajzi feltételekhez. Sebesen rohanó patakok medrében, tavakon vagy folyami ártereken állították fel valamenynyi rekesztéket, és az eredmény megfelelt a várakozásoknak, bennük maradtak a halak. A halak méretei, fajtái szerint sűrűbb vagy ritkább fonású varsákat alkalmaztak, a lényeges szerkezeti elemeket azonban sehol sem változtatták meg. Egy vesszőfonatú — rácsos falú - edénybe, annak szájához illesztve, vesszőfonatú tölcsért erősítettek, és mert a hal csak előre tud haladni (oldalozó mozgásra nem képes), a két nyíláson át az edény belsejébe úszott. Máskor hálóborítással készítették el a — vesszővázú — szerkezetet. Sokfelé építettek még a mederfenékbe erősítve V-alakú terelőfalakkal ellátott — vese alakú — halfogó berendezéseket is. Az ilyen konstrukciókból akár többet is elhelyeztek egymás mellett. Minthogy a szóban forgó készségek Európán kívül is sokfelé elterjedtek, az evolucionizmus hívei, köztük Herman Ottó úgy gondolta, hogy a halászat „ősfoglalkozás", eljárásai a technikai képesség tökéletesedését tükrözve szolgáltatnak tárgyi bizonyítékokat az emberiség kulturális emelkedéséről. Ennek ellenkezőjéről értekezett Jankó János, aki szerint a szerszámok valamely nép etnikai hagyományaiban igazítanak el: a Tiszamentében használatos szerszámokban az Ob árterein halászok készségeire ismerünk, az egyezések tehát kétségbevonhatatlanul igazolják a halászok származásbeli összetartozását. Ezt a nézetet vallotta — nyomába lépve — a finn U. T. Sirelius is és később mások. A 4 Báron, 1989. 107-23., Butzer, 1964., Dalby, 1965., Eidlitz, 1969. 39-40., Ellenberg, 1982., Erixon, 1955., Gjessing, 1960., Haarnagel, 1969. 3-12., Harding, 1982., Jelgersma, 1961., Krader, 1955. 301-26., Krader, 1963., Kronasser, 1953. 67-79., Küster, 1996. 9-175., Kwanten, 1979., Linder, 195559/I-VIII., Patai, 1951. 401-14., Pauli, 1980., Rothberg-Rabb, 1981., Rudenko, \969. 15-32., Smith, 1970. 81-96., Smith, 1959., Tilander, 1964. 131-51., Vajda, 1968., Walterbolk, 1982. 19-37., Wyss, 1990. 69-86., Zvelebid, 1986. 521