A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

KRUPA András: Kétnyelvű népi történetek Bükkszentkeresztről

12b) Hat a nagymama megfőzte a kukoricakását, és akkor tejecskét adott hozzá a gyerekeknek ilyen régi, hogy hívják, kis tálkákba, ebbe az agyagtálkákba. És akkor ők kiültek a ház elé, és ott leültek, és eszegették a kását a tejjel. Ő meg bent tett-vett, csinálta a dolgát. És akkor csak hallja, hogy hát a gyerek mondja, hogy, hát azt mondja: — Ne csak tejet egyél, hanem kását is egyél! — mondogassák. Hát aszongya: Miért? Hát minden gyerek kapott tálkába! Melyiknek mondja, hogy egymásét eszi a tejet? Kinéz, hát azt mondja, a házi kígyó! Ilyen siklónak nevezték azt. És az itta a tejecskét a tálkából a gyerekeknek. És ugye ütögette a kanálkával a fejét a kígyónak, hogy: — Kását is egyél, nemcsak a tejecskét! De nem bántotta. Hogy azt mondták, hogy nem volt veszélyes állítólag. Černokňažník (černi kňaz) —garabonciás. Sárkán — sárkánykígyó(-gyík) 13 a) Stara mama mi rosprávala, bo oňi buli Répášanka, ňe Huťanka. A ta mať sa velke jaskini na Gorvölgyu aj na Palaluke, a že to dávno bulo, ešče keď aj oňi deti buli, že hodil po dedine, po Répášu jeden černi kňaz. A to, ten černi kňaz hledal kade sa černe kravi. On od černih kravoh hledal mleko, bo on bul, no taki bul, že on te hadi veliké, čo leteť znali, te jaščure, čo ešči krídla mali, čo to ešči dávno, dávno take, davnih svete buli, a on take vivoloval s tin jaskiňoh. A to od černej kravi jemu na to trebala to mleko. Že to prevaril, ňesol ku jaskiňi, tam, gu dire a vtedi na tu paru, na to duh, či jako poveďa. Duh? No, na to vinšol ten šárkáň, na tú vôňu, na tú paru vinšol ten šárkáň. A to som viňahala, že hodil černi kňaz pitať od černih kravoh mleko. A bulo tak, že bulo v tej dedine, Répášu, a na, vezme te černe kravi, bulo, hoď nedali jemu od kravi mleko. Išol g druhej hiži. A tam mu dali, hej, že od černej kravi mleko. Toto ňesol to tam, že paril a vinšol, no, ta krídlová jaščura. A keď vinšla, to take velke bulo, čo on na to si sednul. A vtedi raz prez dedinu letel, čo aj nebo se zamračilo. A de mu nedali mleko, v totej hiži, tam zmetol dah do cista. To bulo. 13b) Édesanyám répáshutai vót, de még az ő nagymamája mesélte ezt neki, hogy valamikor régen, arra, meg hát most is, a répáshutai erdőségeken, völgyeken ott nagy barlangrészek vannak, olyan nagy barlangterületek. És hogy ott valamikor ilyen sárkánygyíkok vagy sárkánykígyók léteztek. És akkor azokat a černi kňaz, az magyarul azt jelenti, hogy fekete pap, ugye, fekete pap. És a fekete pap bejött a faluba, és az kereste a fekete tehéntől a tejet. És ugye mivel a faluban több helyen is vót tehén, fekete tehén, és hát vót olyan ház, ahol nem adtak neki, volt olyan ház, ahol adtak neki, és akkor mikor megkapta valahol a tejet, felforralta, és elvitte a barlangüreg elé. És ott úgy, ahogy gőzölt, és annak a szagára, illatára jött ki a sárkánykígyó. És akkor, mikor kijött a sárkánykígyó, hát hogy ő fölült a hátára, mert mittudomén ugye úgy meg tudta varázsolni vagy szelídíteni, mindegy, csak aztán ahol nem adták neki a tejet, abba a házba a sárkánnyal a ház fölé repült, és olyan hatalmas volt az a sárkánygyík, hogy leverte ház tetejét, leseperte a tetejét. Zmok — lidérc 14a) Ja, to bul zmok. Zmok, zmok. No ta to hovorili, ale toto hovorili, že tu bul dávno jeden bars bohati človek. On mal takého zmoka, čo mu šicko nanosil. On potom mal aj sklep, aj hižu velku. A potom take závislé ostali naňho lüde, aj buli take hiže, mlade parobci, čo kceli hiže ondiť, no kitapastolovať, že kedi mu ta zmok nosi, hej, hej. A hiže, tak stali dovkola mu hižu a tak nevideli ňič. To hovorili, tak hovorili. Ja ňeznam. Že, no jak vták, jak vták. Hej {priletel) a donosil gu hiži šťastie, peňaze a vec ňič. 14b) A zmok, az meg olyan volt, mint, amit magyarul lidércnek neveznek. Hogy egy olyan állat vagyis egy olyan madárfajta valami, aki, mondjuk, a gazdája parancsára hozza a pénzt meg a vagyont meg az ékszert meg mindent a házhoz. Hogy olyan lopós valami volt, ami a gazdájának hozta. És akkor az volt, hogy Bükkszentkereszten volt egy módos ember, az úgy jött, hogy ide jött letelepedni. És az nagyon módos volt. És ugye régi időkbe megirigyelték, hát mámmá is irigyek az emberek, nemcsak akkor, és akkor az volt, hogy hát 504